Fonyódligeten, az eddigieknél (Balatonfeny ves, Balatonszárszó) négyszer nagyobb helyszínen valósították meg a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának megbízottjai az idei első Bárka tábort. Újdonság az is, hogy a résztvevők létszáma az eddigiek átlagának bő kétszerese, csaknem négyszázhúsz volt július 2–7. között, két párhuzamosan futó turnusban. (A további táborok ismét Balatonfenyvesen lesznek augusztus 14–19. és 21–26. között.)

Amikor odalátogatunk, az egyik turnusban kétszáz gyerek épp papírhalakat hajtogat. Hiszen aznap az ötezer ember megvendégeléséről szóló jézusi történet a téma a nagysátorban tartott reggeli áhítaton. Az alkalom végén a szövegkivetítés segítségével a legtöbben bekapcsolódnak az újabb keletű ifjúsági keresztyén énekek színpadi, hangszerekkel kísért előadásába. Az egyik széksorban a kislányok egymás kezét fogva, láncot alkotva dülöngélnek a zene ütemére jobbra-balra, úgy énekelik: „Nagy neved hívom én / és felnézek a vizek fölé…”

HEJ, HALÁSZOK…

A program szünetében az iménti áhítat pódiumszereplői közül az imádságvezetők egyikét, Albert Bálintot szólítjuk meg. Beosztása: halász; a szó a jézusi missziós fogalomra, az emberhalászatra vezethető vissza. Ez a fiatalember a táborozók lelkiségéért felelős munkában működik közre. Harmadéves egyetemi hallgató vallás- és történelemtanár szakon, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. Már harmincnégy éves, ugyanis valaha más pályára készült. Húszévesen egy másik egyetemen, egészen más szakon kezdett, de – ahogy mondja – becsődölt, amibe a családjában bekövetkezett haláleset, a tanulmányi követelmények súlya és egy párkapcsolati válság is belejátszott. Akkori depressziója nem tért vissza, miután tíz éve hitre jutott. Ez abban az időszakban történt, amikor édesapjával közös családi vállalkozásban dolgoztak. Sokat háttérrádióztak munka közben, rákaptak az Európa Rádió igehirdetéseinek hallgatására, aminek következtében mindketten megtértek. Ez igazán nem várt fejlemény volt, hiszen hit nélküli volt a család, és eredetileg mindketten erősen idegenkedtek a vallástól. Esetük visszaigazolás arra is, hogy nemes ügy az egyháznak rádiót működtetni.

Bálint az újjászületés után eltalált a debreceni református szeretetszolgálathoz, ahol belevetette magát az önkénteskedésbe. Egy idő után állást kapott a diakóniai szervezetnél. Több olyan foglalkozás nyomán, amelyet hátrányos helyzetű gyerekeknek tartott a szeretetszolgálat kötelékében, körvonalazódott számára, hogy gyerekekkel akar foglalkozni, méghozzá nemcsak alkalomszerűen, de napi nyolc órában. – Ezt a hivatástudatot adta nekem Isten – szögezi le Bálint, aki 2020-ban került újra egyetemre. Azóta minden nyáron a Bárka táborokban ügyködik.

– Az, hogy megismerhettem Isten kegyelmét, hálára indít, szeretném megosztani másokkal. Ő helyezte a szívemre, hogy gyerekek között szolgáljak, és megismertessem velük az Urat. Most is ez hozott ide. Fárasztó, mint minden gyerektábor, de szent értelmét látom. Amikor ott ülnek a reggeli és az esti áhítatokon, és néznek, figyelnek vagy együtt énekelünk, az sokat ad nekem is. Nem hiába szól Isten Igéje, megtermi gyümölcsét, ahogy az is, hogy készek vagyunk a gyerekekkel egyénileg is beszélgetni, imádkozni, ha kérik. A bizalom már a második-harmadik napon megteremtődik a halászok iránt – magyarázza a fiatalember.

Délelőtt bekukkantunk több kitűnő élménypedagógiai ihletésű foglalkozásba, amelyeket erre kiképzett kapitányok tartanak gyermekcsoportoknak. Az egyik ilyen kapitánynak már őszül a halántéka, ő a kiképzést még régen, az Egyesült Államokban kapta. Ő Bányai Sándor, aki a Bárka táborok módszertani háttérszervezete, a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely vezetője.

TIGRIS A HEVEDERLIÁNON

A játékos feladatokat mese keretezi, a lovasberényi egyházi iskola harmadikos tanulói most belefeledkeznek tigrislétük kihívásaiba. Ugyanis ők most olyan tigrisek, akiknek a dzsungelben liánokon kell átkelniük. A liánok persze Balaton-parti fenyőfák közé kifeszített hevederek. A próba fontos része, hogy a hevederen lépkedő gyerekek mindegyikét egy velük szemben álló osztálytárs segíti.

– Ez a foglalkozás nagyban szól a bizalomépítésről, a bizalom megszerzéséről – igazolja vissza gyanúnkat a lovasberényi tanítónő. – Hiszen a gyerekeknek rá kell hagyatkozniuk a heveder szakítószilárdságára és a társukra, el kell hinniük, hogy nem fognak egy apró egyensúlyvesztésben eldőlni, mert a másik megtartja őket.

Az osztályfőnök a fonyódligeti tartózkodás alatt kísérőnek számít, a református Bárka táborok filozófiája szerint nincs rábízva feladat, hiszen csoportját a megérkezéskor egy fedélzetmester vette át, olyan önkéntes segítő felnőtt személy, aki „nulla-huszonnégyben” felügyeli a gyerekeket, törődve szükségleteikkel. Ugyancsak a Bárka vívmánya, hogy a kísérők, akik többnyire pedagógusok egy-egy sikeresen pályázó református oktatási intézményből, felüdülhetnek a hat nap során. Pusztán a teendők hiányában, de azáltal is, hogy részt vesznek a lelki alkalmakon, elleshetnek élménypedagógiai módszereket, amelyeket beépíthetnek majd a munkájukba.

– Bár nem lenne muszáj, mégis itt vagyok a terepen, mert érdekel, hol tartanak az osztályombeli gyerekek, s ez ilyen helyzetekben mérhető le leginkább – suttogja a tanítónő, hogy ne zavarja meg a „tigriseket”, mialatt elmélyülten lépkednek a „liánon”. – Nagyon elégedett vagyok, pont azért, mert észre sem veszik, hogy ott vagyok... Nyilvánvalóan átadták magukat a feladatnak, és abban jól teljesítenek. Láthatólag zavartalanul számítanak egymásra, és bíznak más felnőtt emberekben is. Ez is nagyon fontos. Minden reményem megvan arra, hogy ha majd kikerülnek a társadalomba, könnyen feltalálják magukat és nem okoz nekik gondot az együttműködés.

A „dzsungelben” töltött foglalkozás után Bányai Sándor a többi között a bevonódás képességének jelentőségét hangsúlyozza, illetve azt, hogy a tábori napok alatt a gyerek egyre szabatosabban tud számot adni az érzéseiről a társai előtt. Utóbbinak mint szociális kompetenciának például az lesz a haszna az életben, hogy a közössége adott esetben tud változtatni a vele való együttműködés érdekében.

ÉRZELMEKRŐL BESZÉLNI

Sárközi Andrea egyfajta főkapitány, hiszen az egyik turnus összes, azaz tizenegy kapitánya által tartott foglalkozást felügyeli. Megtudjuk tőle, hogy a kapitányok választják ki – megismervén a táborban hozzájuk beosztott csoport –, milyen szociális kompetenciát fejlesszenek. Ilyen például az együttműködés, a dühkezelés vagy éppen a kudarctűrés.

De vajon csak a hátrányos helyzetű (hh) családból jött gyermekeknek fontos a kompetenciafejlesztés? Sárközi Andrea úgy látja, komoly nyomásokkal érkezhetnek a nem hh-s hátterűek is, például mert nekik gyakran túlzottan jó tanulóknak kellene lenniük a szülői elvárás értelmében, illetve szigorúan megszabnák, milyen jövő felé induljanak el. A versenyszellemű, teljesítményre összpontosító iskolák olykor érzelemelfojtást váltanak ki a tanulókból, itt is érdemes tehát fejleszteni a szociális kompetenciákat.

Az egyik csoportban héliumbotot kell lerakniuk a gyerekeknek a padlóra, miközben a csapat minden tagja egy ujjának hozzá kell érnie ehhez a tárgyhoz. Mivel a bot könnyű, és sok ember érinti hozzá az ujját, óhatatlanul nem lefelé, hanem fölfelé tart… Jön a bosszankodás, felbukkan a másik hibáztatása, letorkolása… Születőben egy kis ingerültség. Később a gyerekek megbeszélik az összbenyomást, belátják, hogy érzelmeiket anélkül kell kifejezniük, hogy a másikat megbántanák (ezt ma divatos szakszóval asszertív kommunikációnak nevezik). Szó esik a feladat elvégzését eredményező közösségi technikákról, szükséges együttműködésről és így tovább…

ISTEN MINT ÉLMÉNYPEDAGÓGUS?

Pálfalvi J. Viola a halászcsapat kulcstagja, hiszen ő a tábori stábért felelős lelkész, lelkigondozói, szakmai kérdésekkel keresheti bárki, aki közreműködik a táboroztatásban. Azt a kontrollkérdést tesszük föl neki, hogy a mindenképp hasznos kompetenciafejlesztés, illetve az élménypedagógia nem kerülhet-e az evangelizálás fölé a hét során. Az alapvetően az egyház tábori missziójában szolgáló Viola, aki friss diplomás teológus, egyben a gazdagréti gyülekezet segédlelkésze, csattanós választ ad: – De hiszen Isten a legjobb élménypedagógus!