Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Vladár Gábor professor emeritus, a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának elnöke, volt soproni lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.

– Az ökumené a tiszáninneni gyülekezeteknek az összefogásra törekvést jelenti. Azért tudunk egymáshoz is közelebb kerülni, mert Istenhez tartozunk, Jézust követjük – vallja Domokosné Fazekas Hajnalka, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Ökumenikus Női Bizottságának alelnöke.

Ne politikai-ideológiai kérdések alapján keressük az egységet, hanem az ökumené alapvetése, a Jézus főpapi imádságában foglaltak jegyében! Ne a külvilágot vádoljuk, ne másban keressük a hibát, hanem igyekezzünk az Úristenre alapuló párbeszédben erősíteni a tisztánlátásunkat, élesíteni közös cselekvésünk középpontját a világban és a bennünk élő gonosz ellen!

Nem önmegvalósításra kell törekednem, hanem azt kell engednem, ő tegyen azzá, amit álmodott felőlem az én Atyám! – vallja Sípos Ete Álmosné. A néhai lelkész felesége közösen végzett szolgálatukról azt mondta: mindig Isten vezette őket. A házaspár a gyülekezetépítésben, az evangélium terjesztésében, tizenegy gyermekük nevelésében az Úr és egymás hű társaiként szolgált.

A diéta minden ember életében egyszer elkövetkezik, akár saját elhatározásból, akár egészségügyi problémák következtében. Bocskor Szedlákovics Zita, dietetikussal beszélgettünk a helyes étkezésről, a lelki egyensúly megtartásáról, valamint arról, hogy ezekben hogyan tudjuk Isten segítségét hívni.

Ezzel a címmel állítottak könyvben emléket annak az asszonynak, aki élete példájával mutatta meg, hogyan lehet mindig derűsen másokért élni. A legnagyobb karizmája a vendégszeretet volt. Lakása nyitva állt minden rászoruló előtt. Azzal a tudattal járt, hogy Isten vigyáz rá. Isten szeretetéből élt.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.

Egymástól tanulni címmel szervezett a Református Pedagógiai Intézet (RPI) kétnapos szakmai találkozót Pannonhalmán. Veress Bertalan, a Tiszántúli Református Egyházkerület tanügyi főtanácsosa visszajáró vendég, ő volt a szakmai nap egyik szorgalmazója. A kapcsolatot a debreceni kollégium a bencésekét átvevő jelmondata is megalapozta.

A következő évtizedekben különösen szükségünk lesz olyan férfiakra, akik nem zavarodnak össze, ha a családért érzett felelősségről hallanak. Olyan fiúkra, akik elsajátították a becsület, a bátorság és a hűség erényeit. Nélkülözhetetlenekké válnak azok a nők, akik mellett a férfiak férfiak lehetnek, a fiúk pedig fiúk.

Egyik felekezet történetében sem ritka ártatlan lelkipásztorok, s nem egyszer a tanításnak elkötelezett emberek üldözése, megcsúfolása. Ha valaki – mint e sorok írója is – a kora újkor, a tizenhatodik század vége és a tizenhetedik század egyház- és irodalomtörténetének kutatója, gyakran találkozik ilyen esetekkel.

Az igehely folytatását – Jézus utolsó szavait menny bemenetele előtt – jól ismerjük (Mt 28,19–20), a liturgiai szöveg mindig elhangzik a keresztség sákramentumának kiszolgáltatása során. A „minden népek” tanítványokká tétele – és hogy megtartsák mindazt, amit ő parancsolt – Krisztus végrendeletének tekinthető.

– Átadjuk azt, amit mi is kaptunk: életünk értelme Istennél van, aki a legjobban szeret minket, s értünk még önmagából is áldozott. Ezt a biztos életalapot szeretnénk tanulóiknak továbbadni, segítve őket felkészülni a vizsgákra, hitükben megerősödni – mondja Wisinger Dániel lelkész a dunaújvárosi Kálvin János Református Gimnázium és Általános Iskolában készített riportban.

Petőfi 1841 őszétől 1842 nyaráig a Pápai Református Kollégium diákja volt. Innen ered a mondás, hogy „Petőfi Pápán született”, mert itt vált Petrovicsból Petőfivé, diákból költővé. A diák-költő kezdeményezte névmagyarítás tárgyi emléke a diáktárs, Bárány Gusztáv Adolf Literaturai zsengék 1840 című kéziratának hátsó, üres lapja, amelyen a szokásos tollpróba alkalmán ötször írta le nevét, kétszer Petőfy Sándorként.

A reménység akkor születik meg, erősödik meg bennünk, ha nem vesszük készpénznek, hogy minden rólunk szól és értünk történik. Akkor tudok igazán örülni egy ajándéknak, ha azt nem a világ törlesztéseként élem meg, ami jár nekem, mert én megérdemlem. Valóban ajándék az lehet, ami nem is annyira természetes, hogy az enyém lehet.

Azt szokták mondani tréfásan: nincs régebbi dolog, mint a tegnapi újság. Azonban a régi újságok, különösen a református sajtóorgánumok, kiadványok számos olyan gondolatot tartalmaznak, amelyek ma is érvényesek, tanulságosak és jövőbe mutatóak. E rovatban ilyen időtálló elmélkedésekből idézünk. Ezzel a régi értékeket őrizzük, és a hagyományokat ápoljuk.

– És elkezdünk dagadni, mint a tészta? – kérdezte homlokát összeráncolva Menyus. – Ha mi nem is, de Isten szeretete biztosan – nevetett Boldi bá. – Mert nézd csak: te nagyon szereted a sós kiflit, és ezt a szeretetet meg akartad osztani a többiekkel. Isten szeretete „megdagadt” benned, és túlcsordult rajtad úgy, hogy másoknak is adni akartál belőle. Az ilyen dolgok jelentik azt, hogy Isten országa itt van mibennünk és közöttünk.

A 2021-es népszámlálás adatai szerint 1 002 200 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, a magyar kisebbség a lakosság hat százalékát teszi ki a válaszadók körében. Felekezeti hovatartozás szerint a 16,5 millió válaszadó mintegy három százaléka vallotta magát reformátusnak. A lakosság 6,3 százaléka nevezte meg a magyart anyanyelveként.

„Számára a gyülekezet, az egyházi lét nem egyszerűen »közeg« volt, hanem közösség: hús-vér emberek, gondokkal küzdő és örömökért hálás reformátusok közössége” – írta néhai Szűcs Ferenc teológiaprofesszor Szabadság és megkötöttség című prédikációskötete előszavában Balog Zoltán püspök.

– A taktaharkányi gyülekezetben kereszteltek, és gyermekkoromban itt konfirmáltam. Akkori társaim elmaradoztak mellőlem, de én azóta is folyamatosan járok templomba, mert ott Isten jelenlétében érzem magam. Isten mindennap jelen van az életemben, mások is tudják rólam, hová tartozom, mit vallok. Ezt életvitelemmel is szeretném képviselni.