Nem volt könnyű gyerekkora, szülei elváltak, őt intézetbe adták, hogy élhessék saját életüket. Ő viszont úgy élt, hogy a közelében soha ne érezze magát árvának sem gyerek, sem beteg vagy magányos felnőtt. Tanár volt abban az iskolában, ahol korábban őt is tanította Jane Haining. A híres missziós nővér a háború alatt a Skót Misszióban zsidó gyermekeket mentett, s végül maga is velük ment az auschwitzi haláltáborba, hogy életükben és halálukban osztozzon. Cili mélyen tisztelte őt, és minden osztályát elvitte az iskola kápolnájába, hogy elmondja nekik a rendkívüli keresztyén tanárnő életét. A kommunista igazgató rémülten tiltotta ezt, de Cili nyugodt hangon úgy válaszolt, hogy amíg ő ott tanár, addig elviszi a gyerekeket a kápolnába, az igazgató pedig megteheti, hogy szemet huny fölötte, és nem tud róla.

Cili gyakran kijátszotta, átlépte a rossz és embertelen törvényeket. Rendszeresen járt a határon túlra hátizsákkal, és Bibliát, gyógyszert, élelmiszert vitt át akkor, amikor ez tilos volt. A vámosoknak néha kávét, képes újságot adott, hogy átengedjék. Olyan idők voltak ezek, amikor az volt a helyes, ami törvénytelen és szabálytalan. Cili derűsen és imádkozva vágott neki havonta az erdélyi és kárpátaljai látogatásainak. Neki egyenesen Istentől volt megbízatása. Ki állhatott volna ellen neki?

Karácsonykor vajas kenyeret vitt az aluljáróba. Értett a cigány gyerekekhez: szerette őket. Nem voltak fegyelmezési gondjai az iskolában sem, eredményesen tanított. Munka után kérésükre a szülőket is. Nem volt gazdag, de tudott kérni mások számára. Udvariassági körök nélkül, nyíltan kért adományokat annak, akit segített. A tehetős emberekre úgy tekintett, hogy Isten náluk tette le azt a pénzt, amelyre a szegénynek szüksége van. Finn és német barátai is sokat áldoztak. Ők írták a könyvet Ciliről.

A legnagyobb karizmája a vendégszeretet volt. Lakása nyitva állt minden rászoruló előtt. Több szobája volt, de néha a saját ágyát is átadta valakinek, olyankor elment egy rokonához aludni, de reggelre már szállította a friss kenyeret, kávét a vendégeinek. Néha hónapokra, évekre befogadott hontalanokat, gyógykezelésre szorulókat. Idős, beteg szüleit is magához vette. Nem félt. Azzal a tudattal járt, hogy Isten vigyáz rá. Isten szeretetéből élt. S általa mások is.