A rossz étrend talán legfőbb oka az időhiány: a reggeli sokaknál elmarad, nappal nincs idő és kellő nyugalom a kiadós ebédhez, így estére megéhezünk. Van erre valamiféle gyógymód?

Életmódváltás nélkül nem lehet sikert elérni. Akkor lesz normális anyagcserénk és számíthatunk pozitív dinamikára, ha ébredés után harminc percen belül megreggelizünk. A reggeli elmulasztását nem pótolhatjuk pár órával később: mivel nem lesz szerzett elégethető energiánk, a meglévőt fogjuk meríteni a nap folyamán, így viszont nem tudunk teljes mértékben koncentrálni és dolgozni. Ha hatkor ébredünk, fél hétig reggelizzünk meg, mivel a szervezet tízig ismét megéhezik, akkor is, ha nem lép fel éhségérzet.

Fontos, hogy a kávé ne előzze meg a reggelit, hanem kövesse azt, főleg mivel a legtöbb ember cukorral, tejszínnel issza. A reggel rendszeresen éhgyomorra bevitt kávé károsan hat a koleszterinszintre, a májra, az anyagcserére.

Nem érezzük, hogy éhesek vagyunk?

Egészséges ember esetében napi öt étkezés javasolt, bár akad, akinek hatra van szüksége, és előfordul, hogy a három is bőven elég. Ennek megítélésénél legyünk óvatosak, és vegyük figyelembe a test igényeit. A szervezet utolsó lépésként kezdi el jelezni szükségleteinket. Mire megérezzük, hogy szomjasak vagyunk, fizikumunk már hosszú ideje szenved a folyadékhiánytól. A szervezet hamarabb észleli az éhség jeleit, mint ahogy az agyunkhoz eljut az információ. Ha evés közben telítettséget érzünk, már túlettük magunkat. Ezért ne várjuk meg, hogy szomjasak vagy éhesek legyünk.

Mi a helyzet a gyakori éhségérzettel?

Nem természetes, ilyenkor gondoljuk át a bevitt táplálékot. Ha a menü tartalma egészében gyors felszívódású volt, a szervezet hamar megéhezik. Például a banán gyorsan eltelít bennünket, viszont nemsokára éhesek leszünk utána. Hirtelen megemeli a vércukor- és ezzel az inzulinszintünket, de nem tartósan. Hamar leesnek az értékek, kiváltva a hirtelen ránk törő éhségérzetet. Ilyenkor sokan nemcsak arra panaszkodnak, hogy másfél-két órája ettek, mégis farkaséhesek, de rosszul is érzik magukat: szédülnek, megfájdul a fejük, sokféle panasz társulhat. Ha az ember életmódja megköveteli, például fizikai vagy aktív szellemi munkát végez, a napi három fő étkezés mellett be kell iktatni tízórait és uzsonnát is. Az emberek többségének szüksége van rá. Nincs étrendsablon, amelyet mindenkire rá lehetne húzni, de a legtöbb páciensnél akkor látok közérzetjavulást, ha naponta ötször étkezik.

Egy gasztroenterológus nyilatkozta egyszer, hogy a gyomrunk akkora méretű, mint az öklünk, ezért körülbelül annyi ételt kell kiszedni a tányérunkra. Ha többet eszünk, megnöveljük a gyomor térfogatát. Erről mit gondol dietetikusként?

Cukorbetegek esetében például a szénhidrát mértéke fogja meghatározni a mennyiséget, nem mérhetünk ökölben. Átlagos diétánál a köretmennyiséget mérjük a tenyerünkhöz (ujjak nélkül), ehhez még jöhet hús és zöldség. A köreten van a legnagyobb hangsúly, mivel általában az tartalmazza a bevitt szénhidrátmennyiséget. Az ugyanis tévhit, hogy a szellemi munkát végzők nélkülözhetik a szénhidrátok fogyasztását.

Lehet úgy átállni a számunkra megfelelő étrendre, amelyet a szükség vagy a személyes igényeink megkívánnak, hogy finom ételekkel rakjuk meg a pocakunkat?

Egyértelműen. Az emberek borzasztó tévhitben élnek: aki diétázik, éhezik, és semmi jót nem fogyaszthat. Ez így nem állja meg a helyét! Diétánál az alapanyagokat cseréljük le a probléma szerint. Az első két hétben valóban nehéz átállni, viszont sokkal finomabban, táplálóbban és változatosabban kezdenek étkezni a páciensek, akik lehet, hogy addig egyhangúan étkeztek, akár csak két-háromféle fogást fogyasztottak. Ha valaki keresi a változatosságot, kipróbál új recepteket, megtalálja a fogára valót.

Hogyan lett dietetikus? Úgy gondolom, aki számít ma a szakmában, az nem az információdömpingben kezdte el tanulmányait, hanem jóval korábban.

Elsősorban magamon akartam segíteni. Tizenöt évvel ezelőtt még nem volt széles körű internet-hozzáférési lehetőség Kárpátalján, ahol a mai napig kevés a szakember, de akkor elvétve sem találtam kifejezetten dietetikust. Az egészségügyi problémámra kaptam ugyan orvosi utasítást, viszont diétetikai tanácsokért nem tudtam kihez fordulni. Ha akkor nincs problémám, ma nem dietetikusként beszélgetünk.

Konzultációin nem csak a dietetikus, a keresztyén is megszólal.

Egyszerűbben zajlik a konzultáció, ha keresztyén a páciens. Könnyebb megtalálni a közös pontot az alapok átbeszélésénél. Ha az embernek van hite, amelybe kapaszkodhat, az erőt ad induláskor. A Bibliából a mértékletességet emelem ki, ha ezt meg tudjuk tartani a személyes életünkben, akkor már nem lesz akkora problémánk a diéta betartásánál sem. Sok vallás gyakorolja a böjtöt, pedig a szervezetre gyakorolt hatása nem minden esetben jó, sőt sokszor nagyobb problémákat is okoz. Azt szoktam mondani, nem az a legnagyobb bűn, ami bemegy a szánkon, hanem ami kijön belőle. Az éhezős böjtöt érdemes inkább a kimondott szavainkra tartogatni.

Szokott böjtölni?

Lelki értelemben igen. Testileg a mai napig diétázom, nem elvakultan. Már elértem a céljaimat, mégis kilencvenöt százalékban tartom magam az étrendemhez tizenöt éve.