84. pont – Az egyetemes tanügyi bizottság vallástanítási szakelőadójának (Barla Szabó Jenő – a szerk.) jelentése a vallástanítás 1920–21. tanévi állapotáról:

„A Biblia olvasása általános. Az idők szelleme, az észlelhető vallási ébredés azt követeli, hogy első sorban a Bibliával foglalkozzunk, erre kell lenni időnek. Legcélszerűbbnek véljük, ha minden órán szentelünk öt percet a könyvek könyvének; hadd emelje ki a vallásórát társai sorából az Isten Igéje s adja meg annak építő jellegét. E célból kívánatos az elolvasott részlethez mindenkor fűzni rövid magyarázatot. [...]

A nyilvános istentisztelet gyakorlására iskoláink nagy gondot fordítanak. Enyhe időben a gyülekezeti templomba járnak kellő felügyelet mellett, a zordabb időszakban pedig magában az intézetben tartanak külön ifjúsági istentiszteletet. Mind a két jellegű istentiszteletnek gyakorlása pedagógiai követelmény, s amíg a gyülekezeti egység érzésének csökkenése támadhat a budapesti szokásból, ahol egész éven át intézetben tartott ifj. istentiszteletre vannak elvonva, bár a templom zsúfoltsága által igazoltan [hiányoznak] a templomból növendékeink, másfelől az egyéni lelki szükségleteket hagyja kielégítetlenül az ifj. istentiszteletek teljes mellőzése, amint az Gyönkön és Kunszentmiklóson történik. Debreczenben – sajnos – fűtőanyag hiánya miatt szintén elmaradt a vallásos nevelésnek ez az elsőrendű eszköze. […]

A vallásos légkör állandósítására jelentékeny eszköz a sajtótermék. E tekintetben figyelmet érdemel a szemlélő előtt az ifjúság olvasmánya. Jó vallásos ifjúsági lapok és könyvek elsőrendű szükségletei a vallásos nevelésnek. Egyetlen lap, amely tanulóinknak készül, az Az Erő, de ifjaink nem nagyon sorolják fel. Leányiskoláink alig 4-5 példányban járatják, a fiúk is kevesen. E téren nagyobb buzgóságra van szükség.”