A 2022-es ökumenikus imahét nyitó istentiszteletének igei mottóját („Láttuk az ő csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy imádjuk őt” – Mt 2,2b) környező igeversekből megismerhettük a napkeleti bölcsek, a világi hatalmasságok odaadását és persze ravaszságát is, ahogy betlehemi látogatásuk után taktikusan elkerülték a Heródes királlyal való újbóli találkozást. Az üzenet világos volt: Jézus jászola mellett térdelve egyek lehetünk, onnan megerősödve, hálával és bizakodással telve állhatunk fel. A történet persze folytatódik: a hatalmát, befolyását féltő Heródes gyilkos indulata elől József – hallgatva az égi jelre – Egyiptomba menekíti a kisded Jézust és Máriát. A bibliaolvasó, vagy akár csak a művészettörténetben jártas ember jól ismeri a „három királyok” gesztusát.

Odaadásuk minden emberi kevélység ellenpéldája, az pedig, hogy elkerülik Heródes tájékoztatását, az Istenre hallgató taktikus keresztényi életrevalóság, diplomáciai fortély látványos esete. Kevesebb szó esik viszont Heródesről és azokról a két év alatti csecsemőkről, akiket a bibliai történet szerint a hatalmát féltő király lemészároltatott. Az aprószentek katolikus hagyománya megemlékezik ugyan az ártatlan áldozatokról, protestáns közegben azonban kevesebb figyelem irányul e történet tragikus oldalára. Márpedig a kérdés égetően fontos, az orosz-ukrán háború kitörése óta pedig brutálisan aktuális: mit kezdjünk a világunkban újra és újra nyilvánvalóvá váló gonosszal?

Heródes – számos különböző megjelenési formában – itt él ma is közöttünk, sőt, saját magunkban is. Ha nem fegyverekkel, véres áldozatokkal, akkor eszmékkel, politikai akarattal vagy akár csak tétlenséggel. Mesterkedését gyakran csak apró jelekből észleljük, szavak, gesztusok jelzik útját – ráadásul nemcsak a keresztény közösségen kívül, hanem azon belül is. Mégis, a szomszédságunkban zajló háború szembesíti a keresztény közösséget igazán a kérdéssel: mit kell tennünk ebben a helyzetben?

Amikor hirtelen elfogynak a diplomáciai eszközök, hatályukat vesztik megállapodások, kiüresednek szavak, ígéretek. Kevésnek bizonyul a keresztény hit, sőt, az orosz ortodoxok vezetője nyíltan a vérontás mellé áll.