Szemán Ákos

Előfizetek

Harminchat éves, 2011-ben jogász szakon szerzett diplomát a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 2012 óta presbiter, 2015-ben lett a Magyarországi Református Egyház Zsinatának legifjabb tagja. 2021 óta gyülekezeti főgondnok, a Tiszáninneni Egyházkerület főjegyzője, valamint a Zsinat Jogi Bizottságának elnöke. 2014-től Taktaharkány polgármestere, mindemellett számos közéleti és közösségi tevékenységet végez. Felesége Tiszaladányban lelkipásztor, két kisfiút nevelnek.


Először egyházi feladataira tekintve: milyen munkával jár a Zsinat Jogi Bizottságának vezetése?

Az új zsinat megalakulása után azt a feladatot kaptuk, hogy vizsgáljuk felül egyházunk leggyakrabban használt jogszabályait. A munkát az Alkotmánytörvénnyel kezdtük, amelyet 2022 tavaszán fogadtunk el. A tavaly novemberi ülés hozta meg az új választási törvényt, így az idei presbiterválasztások már e szerint zajlanak.

Szemán Ákos: – Isten mindennap jelen van az életemben, mások is tudják rólam, hová tartozom, mit vallok. Ezt életvitelemmel is szeretném képviselni. Szeretném átadni az üzenetet: „Jézus él!”

A felülvizsgálat során a fontosabbnak gondolt törvényekkel kapcsolatban tapasztalt észrevételeket, kérdéseket, értelmezési problémákat, esetleg nézeteltéréseket tekintettük át. Igyekszünk ezeket kijavítani, egyértelművé tenni. Átfogó módosítást végzünk rajtuk, vagy ha a szabályozást már meghaladta az élet, akkor újat írunk. Természetesen az a legfontosabb, hogy mindig megmaradjunk a szentírási alapoknál. Az aktív zsinati vezetésnek köszönhetően nagy lendületet vett a jogalkotási munka is. Vitanapokat tartunk, ezeken egyeztetjük az álláspontokat és a véleményeket, de más fórumok véleményét is igyekszünk beépíteni. Végül az előkészítő munka után a Zsinat elé kerülnek a törvényjavaslatok.

Saját gyülekezetében, Taktaharkányban is nagyon tevékeny. Presbiteri időszakából mit emelne ki?

Az első presbiteri megbízatásom óta a fejlesztésekkel, programokkal kapcsolatos pályázati lehetőségekre igyekszem odafigyelni. 2014-ben felújítottuk a református ifjúsági és közösségi házat, utána a templomot, a gyülekezeti házat, majd a parókiát. Napjainkban főgondnokként még szerteágazóbb a feladatom. Harangunk ugyan elektronikus és automata, de temetésekkor saját telefonomról indítom, azaz modern harangozói szolgálatot látok el... Az önkormányzat is jelentős segítséget nyújt gyülekezetünknek a mindennapi feladatok ellátásában: karbantartás, takarítás, fűnyírás, a falevelek összegyűjtése, a terítők vasalása. Önkormányzati vezetőként természetesen odafigyelek, hogy ezt a szoros támogató kapcsolatot a helyi római katolikus egyházközséggel is működtessük.

Sűrű hétköznapi teendői között melyik Ige bátorítja és biztatja?

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1b). Ez az ígéret ad óriási megnyugvást és erőt. Az én pozíciómban rengeteg negatív érzés, kísértés próbálja meg az embert. Ezért jó tudni, hogy nemcsak úgy tengek-lengek a világban, hanem Isten gyermeke vagyok, és ő véd meg, vigyáz rám. Igyekszem úgy élni, ahogy Jézus Krisztus tanított, és remélem, hogy többségében sikerül is. Ebben a gyülekezetben kereszteltek, és gyermekkoromban itt konfirmáltam. Akkori társaim elmaradoztak mellőlem, de én azóta is folyamatosan járok templomba, mert ott Isten jelenlétében érzem magam. Isten mindennap jelen van az életemben, mások is tudják rólam, hová tartozom, mit vallok. Ezt életvitelemmel is szeretném képviselni. A munkahelyemen csendes missziót végzek: a hivatalban már régóta ott van a házi áldás, a munkatársaim most is igés falinaptárt kaptak tőlem karácsonyra, és sokszor teszek le az asztalukra egy-egy „mai Igét”. Szeretném átadni az üzenetet: „Jézus él!”

Mi a terve 2023-ban gyülekezeti vezetőként és édesapaként?

Az, hogy igyekezzek itt, a földön Isten országát építeni, azokkal az eszközökkel, lehetőségekkel és pozíciókkal, amelyek nekünk megadattak. Nekünk személyesen két gyermeket kell hitben felnevelni és a szentírási kijelentések szerint élni, másokat is erre biztatva.