A Kárpát-medence hat magyar református lelkipásztorképző intézményében oktató teológiai tanárok lelki és szellemi fórumán ön mutatta be a lelkipásztorképzés megújításának tervezetét. A kiscsoportos munkák során milyen közös nevezőre jutottak a résztvevők?

Több mint féléves előkészítésre tekint vissza a Coetus Theologorum (teológusok társasága). Hosszas egyeztetések után született meg a vitaanyag. Történelmi pillanat volt az illyefalvi találkozó, korábban még nem volt példa arra, hogy a Kárpát-medencei oktatók találkozóján részt vegyenek a fenntartók is. Közösen tudtunk értekezni arról, hogyan tudjuk a XXI. századi lelkészképzést a Biblia és a hitvallásunk elvárásához igazítani. Egyetértésre jutottunk többek között abban, hogy a magyar református lelkipásztorképzés a Szentírás és hitvallásaink alapján folyamatos megújításra szorul.

Korábban a sárospatakiak azt javasolták, hogy érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a továbbképzésre. Kitértek erre a mostani találkozón?

A felnőttképzésben már most is működnek jó gyakorlatok. Így például az Erdélyi, illetve a Királyhágómelléki Egyházkerületben hét éve fut egy országos lelkésztovábbképző tanfolyam, amely minőségi teológiai tartalmakat kínál.

A Kárpát-medencében sokkal nagyobb lehetőségek vannak az együttműködésre. Az országhatárok ugyan elválasztanak bennünket, de a hitünk, a nyelvünk, a kultúránk ugyanaz, ez az egység mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy még szorosabbra vonjuk az együttélést, így a lelkészképzést is.

A határon túli teológiai intézetek munkája sok esetben eltérő is lehet. Ön a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet professzora. Bevezetnek változásokat az új tanévben?

Bár a hat magyar református teológia oktatási rendje hasonló de valóban nem ugyanaz. Nem is lehet egységesíteni, hiszen a három ország akkreditációs elvárásait, a helyi teológiák sajátosságait is figyelembe kell vennünk. Nem az uniformizálás a cél, az alapelveket mindenki a maga gyakorlatához, illetve a központi elváráshoz próbálja igazítani. Természetesen a teológiai oktatás országonként bevált értékeit nem felszámolni kell, hanem összehangolni, mint egy nagy zenekart, hogy együtt jól szóljon.

Ez hozzá fog járulni ahhoz, hogy többen jelentkezzenek lelkészképzésre?

Reméljük, de önmagában nem lesz elég. Nagy szükség van arra, hogy a lelkészképző intézetek kinyissák a kapukat a pályakezdő fiatalok előtt, megmutassák, milyen a lelkészi életpályamodell. Ma a humán tudományok, azon belül a lelkészség nem éppen a reneszánszát éli, de ez mindenkit munkára kell hogy sarkalljon. Az egyházkormányzatok felelőssége is, hogy legyenek lelkészek a gyülekezetekben. Az erdélyi kerületben folyamatosan bevonjuk az idősebb lelkészeket, a karrierjük végén lévő szolgatársak megosztják a tapasztalataikat. Az életminőség, a körülmények változnak, ma már nem kell ugyanazon végigmenni, mint amit a harminc-ötven évvel ezelőtt kezdő lelkipásztorok megszenvedtek, de mindenképpen szükség van jól átlátható, fejlődési lehetőségeket felmutató életpályamodellre.

Milyen zárónyilatkozatot fogadott el a Coetus Theologorum?

A nyilatkozat fontos része, hogy meg kell erősíteni és el kell ismerni a teológiai tanárok egyházon belüli tanítói és lelkipásztori szolgálatát, a teológiai képzés során vállalt nevelési és mentorálási munkáját. Mivel a teológiai képzés ideje a lelkipásztori életvitelre felkészülés időszaka is, ezért a lelkipásztorképzés és -nevelés kulcsfogalma az elmélyült lelkiség. Indítványoztuk a Coetus Theologorum és a fenntartó egyházkerületek vezetőinek éves találkozóját, jövőre ismét július 9–11. között és ismét Illyefalván folytatjuk.