Életünk során számtalan dolgot látunk és nevezünk szépnek: a természetet, művészeti alkotásokat, ruhaneműt, de akár bútordarabot is, a legkritikusabbak mégis az emberi külsővel vagyunk. – Mi történik, ha nem adja meg a szépség azt, amit remélünk? Mi történik akkor, amikor a krémek ellenére is elillan a bőrünk feszessége, odalesz a dús hajunk, az izmok megfáradnak, a kockahasból pocak nő az ülőmunka miatt, a festett hajszál pedig pár hét múlva ismét ősz lesz? „Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele.” – Aki pedig mindent feláldoz a szépség oltárán, mindent tőle remél, egyszer csak ott fog állni árván, szépség, hatalom és elismerés nélkül, megszégyenülve, egyedül – írja korábbi értekezésében Koncz Hunor, aki A szépség bálványa címmel tartott előadást néhány évvel ezelőtt.

A kosdi lelkipásztor kérdésemre azt is elmondja, hogy korábban tanulmányozta Jonathan Edwards munkásságát, aki kiemelten foglalkozott a teológiai esztétika és az Isten szépsége témakörével. A hittudós szerint a szépség akkor valósul meg, amikor a teremtés a legtökéletesebben dicsőíti Teremtőjét, és a legközelebb van hozzá. Így a teremtett dolog és a Teremtő között „édes kölcsönös egyetértés”, azaz abszolút harmónia áll fenn.

A SZÉPSÉG BÁLVÁNYA

„Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket” (1Móz 1,27). Az Ige szerint mindannyian Isten „másolatai” vagyunk. Keresztyén szemmel már önmagában ennek a ténynek is azt kellene erősítenie bennünk, hogy Isten a teremtésben különlegesnek és szépnek alkotta meg az embert. Miért nem kedves mégsem ez az Istentől kapott szépség sok ember számára? Hiúságra vall-e a külső szépség iránti vágy? Nem természetellenes dolog-e átszabni az emberi testet?

Az egész országot megrendítette harminchét évvel ezelőtt az a hír, miszerint Molnár Csilla, a Magyarország Szépe verseny győztese öngyilkosságot követett el. A lány a verseny kiírásakor még csak tizenhat éves volt, naiv, ártatlan gyermekként vált az ország szépévé, majd egy évvel később Máltán, a Miss Europe szépségversenyen az előkelő harmadik helyen végzett. Ám a csillogás mögött boldogtalanság húzódott, a reflektorfénybe került lány életét beárnyékolták az alaptalan pletykák, sorozatos megaláztatások. A szépség tehát nem minden. Mégis miért ez a nagy küzdelem a szépségért? – Gondoljunk csak Eszter könyvére, amely szintén szépségversennyel kezdődik – idézi fel Koncz Hunor, amikor a fentieket taglaljuk.

– A hatalmas Perzsa Birodalom királya, Ahasvérós megfosztotta egykori feleségét, Vastit a királynéi rangtól. A fővárosba gyűjtik össze 127 tartomány legszebb szüzeit, hogy a király királynévé válassza ki egyiküket. Egy éven át készítik elő és szépítik őket, hogy egy éjszaka alatt, amikor átvezetik őket az őrök a király palotájába, szépségükkel és szexuális teljesítményükkel belopják magukat a király szívébe. Ha nem feleltek meg, akkor átkísérték őket a másodrangú feleségek palotájába. Egy év készülődés egy éjszakáért. Mai világunk „királyai” ugyanígy válogatnak és halmozzák a másodrendű feleségeket, csak éppen szakításnak nevezzük a másnap reggeli csalódásokat. Ha nem vagy elég jó, elég szép, nem elegendő a teljesítményed, akkor már csak másodrendű vagy. A szépség bálványa azt ígéri, hogy ha kellő odaszánással áldoztál a szépségszalonban, az edzőteremben, akkor tiéd lehet a korona – másnap reggel esetleg mégis másodrendűvé minősülsz. De még ennyi sem elég, mert újra és újra ugyanerre az útra hív a szépség egyre telhetetlenebb bálványa. Mert elhiteti, hogy az volt a hiba előző éjszaka, hogy nem voltál elég szép, nem edzettél eleget, és ugyanarra a hamis útra vezet, hogy amikor végleg elhasznált, mindent elvett tőled, megalázva és üresen dobjon el – folytatja a gondolatmenetet a lelkipásztor.

A történetből ismert, hogy Eszter a maga szépségével megnyeri a király bizalmát, és övé lesz a királynéi korona, ugyanakkor később, Eszter megkoronázása után második háremválogatót is tart Ahasvérós király, és úgy tűnik, hogy hiába Eszteré Vasti egykori koronája, ő is csak hívásra léphet a király elé, ahogyan mindenki más.

A VÁLASZ A GYÜLEKEZETBEN VAN

Miért ez a nagy vágyódásunk a szépre? Mégis miért hajlamos az ember a teremtményt és a termést imádni a Teremtő helyett? Egy keresztény portálon olvastam egyszer azt a bejegyzést, amelyben egy huszonéves lány tette fel a kérdést: bíráskodik-e Isten a szépítkezés felett? Elítéli-e azt a lányt, aki szereti a szép ruhákat, a sminket? – Én azt válaszolnám az ifjú hölgynek, hogy jöjjön el a gyülekezetbe. A közösség, bármilyen kicsi is, meg fogja adni a választ a kérdésére – mondja a lelkipásztor, miközben folytatja:

– Itt remélhetőleg meglátja a fiatal is, hogy a környezetében szolgálók szépek, de ez másfajta szépség. Talán ősz a hajuk, kicsit túlsúlyosak, meg kialvatlanok, de Istentől szépek. Egyedül az evangélium az, amely megszabadít bennünket a hamis bálványok láncaitól. Isten nem mulandó szépséget ad a benne hívőnek, hanem olyat, amit sem a bűn, sem a halál nem ronthat le. Péter apostol is erre emlékezteti az asszonyokat: ne a külső díszek legyenek az ékességük, ne a hajfonogatás, az arany ékszerek felrakása vagy a különféle ruhák felöltése. Ehelyett „a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével” legyen az ő ékességük, mert „ez értékes Isten előtt” (1Pét 3,4). Akkor miénk a múlhatatlan szépség, ha szívünk elrejtett embere Jézus Krisztus. Az ő alázata és szelídsége el nem múló szépséggel ragyog át a benne hívők életén.

– Mondjuk el mi is az ifiken, a táborokban, a prédikációkban, hogy a szépséget Jézusban láthatjuk meg! Isten kegyelme pedig nem hagy bennünket úgy, kifosztottan, megalázva és megszégyenítve, ahogyan a szépség hazug bálványa másodrangúnak titulál. Isten gyönyörű szeretete a legszebb ruhába öltöztet, a legdrágább kincset adja nekünk. Emlékezzünk, hogy a tékozló fiúra mit ad rá az apja, amikor meglátja a mező határán! Így szól: „Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, és húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! [...] mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott” (Lk 15,22.24). Örök életre szóló szépséget kaphatunk mi is tőle!

ÖNAZONOSSÁG – HARMÓNIA ÖNMAGUNKKAL?

Az önazonosság nem véletlenül jár karöltve a szépséggel. Mit mond a Biblia az önazonosságról? – A krisztusi ember önazonos – érkezik a gyors válasz a szépséget is kutató lelkipásztortól. A Biblia szerint az ember akkor önazonos, ha visszatér a Teremtőjéhez, és ez azt jelenti, hogy a Szentlélek vezetése alatt él, Jézussal: „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem...” (Gal 2,20) Ezért az egyházban is kell lennie önazonosságnak, mert az Krisztus teste.

– Akkor vagyok tehát önazonos, ha állandóan megújulok a Teremtőm képmására – folytatja a lelkipásztor. Pál kolossébeliekhez írt levelét idézi: „és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.” (3,10) Ha a teológiai alapot nézzük, akkor vagyok rendben, ha ez a kapcsolat így működik. A megszentelődés folyamatos megszépülést jelent Jézus szemében: mint menyasszonyát az Ige által megtisztít és megszentel, hogy ne legyen rajtunk folt vagy ránc, hanem dicsőségben állítson önmaga elé.

Pál máshol is válaszol az önazonosság kérdésére, például a rómabeliekhez írt levélben: „Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez...” (8,29). Azaz arra választott ki, hogy fia képéhez hasonlítsunk. Nagyon izgalmas, mert a prófécia az összetörettetett Jézusról úgy beszél, mint aki esztétikailag nem volt szép: „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna” (Ézs 53,2). Az önazonosság és a fizikait meghaladó szépség az Istennel való kapcsolatból fakad, minden más csak másodlagos. Ha a Biblián kívüli önazonosságot nézzük, a külső minta gyakran rátelepszik az emberre, és akkor a szépségipar bálványaként kezd működni: „Nem elég, van ott még több izom, valamit még nem mozgattál át. Nagyon szép, nagyon jó, de az ajkad még javulhatna” – sokan áldoznak így a szépség oltárán és maradnak mégis másodrangúak – teszi hozzá a lelkipásztor.