... beszél Jób egyik vallomása kínjai és reménysége csúcspontján: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent.” (Jób 19,25–26) Eljutva a szenvedések mélységeinek aljára, onnan mégis egyre följebb emelkedik, és onnan mondja ki, amit mi, keresztyének Jézus Krisztusban ismerünk fel, és az ő megváltói keresztjére értünk. Jób azonban még biztosan nem a mi hitvallásunk értelmében hiszi, tudja a megváltó személyét.

Az Ószövetségben a „góél” szó azt jelenti, szószóló, bosszúálló, megváltó. Azt a közeli vagy távoli férfirokont jelenti, aki bosszút áll az ártatlanul szenvedő családtagért, a rajta esett sérelmekért, hogy visszaszerezze a becsületét, helyreállítsa az igazságot. A fogalom a házasságjog, a gazdálkodás, a hadijog és a foglyok kiváltása területéről került át később a hit világába. A zsidóság messiásvárásával és messiáshitével annyiban egyeztethető, hogy a prófétai jövendölések a Messiásról például Ézsaiás könyvében is azt hirdették, hogy Isten ítélete helyreállítja a bűn miatt megromlott világot, Izráelt és Júdát és a népeket, hogy többé ne háborúzzanak, hanem békében éljenek.

Hogy Jób pontosan mit értett ezen a ma már keresztyén hitvallásként idézett mondaton, nem tudhatjuk, a Biblia szövegértelmezésének tudósai régóta igyekeznek megfejteni, kutatják és többféle megoldást kínálnak. A lényeg azonban az, hogy felsejlik a szenvedő előtt: végső célja van mindennek, a szenvedésnek is, ami értelmet és reménységet ad. Jób nemcsak hiszi, hanem tudja, hogy lesz, lennie kell egy valamikor bekövetkező végső helyreállításnak, amelyben nemcsak a népeknek, hanem a személyes életünk kínjainak is lesz világos magyarázata és helyreállítása. Lesz igazságtétel.

A hit személyes ügy, a megváltás is az. Nem segít rajtunk mások hite. Nekünk ezt jelenti Jézus Krisztus keresztje, amely fájdalmas kiegyenlítése, megfizetése a mi háborúinknak, zavaros, bűnnel terhelt egyéni és közösségi viszonyainknak, az egész világtörténelemnek. A méltányos igazságszolgáltatás után kiáltunk mi is Jóbbal együtt, amikor sérelmek, igazságtalanság ér minket, bár nem tudjuk igazán, hogy mit is kérünk ezzel. Nem tudjuk felmérni, vajon mi minden hull vissza ránk vádként, ha meghallgatja Isten ezt a kérést. Jób Isten elől Istenhez menekül. Egyszerre igaz a kétféle (százféle) alapérzés benne, hogy Isten keze sújtott le rá, és Isten ad megváltást mindennek ellenére. A nagy vallomással véget is érhetne a könyv, de folytatódik.

(folytatjuk)