Művész az utcán?

„Akkoriban a K. utcán laktam…” – olvassuk a sajtóban a művész nyilatkozatát. Az élőbeszéd nyelvi értelemben mindig esetleges, ennélfogva ellenőrizendő, a szerkesztés folyamán nemegyszer korrigálandó. Az újságíró nem vette tekintetbe, hogy az utca szó ez esetben belviszonyragot követel. Kontroll nélkül vette át a beszélőtől, s le is írta a szót -n helyhatározóraggal – a mondatba kívánkozó -ban helyett. A közlés precízen: A K. utcában laktam… Az interjúalany ugyanis sohasem élt az utcán… (Akkor megfelelő itt a külviszonyrag használata, ha e szó általános, elvont értelmét hangsúlyozzuk, pl.: valaki az utcán nőtt fel, mint Gavroche, a párizsi utcagyerek Victor Hugo A nyomorultak című regényében.)

Hasonló ragtévesztés: „Panaszkodnak a Cs. utcán lakók, fizetniük kell a parkolásért”. Mivel ilyen ügyben bizonyára nem az utcán élők, hanem az utcában lakók zsörtölődtek, a mondat precízen: Panaszkodnak a Cs. utcában lakók…

Komikusan hat ez az állítás is: „A könyvtár méltó helyére, a P. utcára költözik.” Mivel a könyvek a részükre létesített helyiségekben jobb helyütt vannak, mint a szabadban, az idézet vonatkozó része így szabatos: a P. utcába (a P. utcában fekvő épületbe) költözik.

Meghökkentő és mulatságos példa: „X. nőgyógyász mikor rendel az Y. utcán?” – érdeklődnek egy médiafelületen. Erről nincs információnk, de annyit bizton mondhatunk: az (említett) utcán semmikor nem rendel, az utcában (levő rendelőben) azonban igen… Pontatlan raghasználattal tehát félreértést okozhatunk, mi több, sértegethetünk. A ragzavarnak – mint nyelvhelyességi hibának – a kiszűrése érdekében mindig átgondolandó: megfelelő toldalékot választottunk-e mondandónk kifejezésére?