Kiss Ernő: Gyűlések után

(Sárospataki Református Lapok, 1923. július 29. – folytatás)

Vonjunk le két tanulságot! Az egyik az, hogy az igazságnak osztó igazságnak kell lenni. Aki veszteget, az bűnös, de a megvesztegetett is bűnös. Bűnös, aki a díjlevélből enged, de az is bűnös, aki ezt kizsarolta. Ideje, hogy a törvény teljes szigorával csapjanak le ezekre a díjlevélsíberekre.

A másik tanulság az, hogy ezek szüntelenül a népre hivatkoznak, a nép javáért, annak megbízásából cselekesznek, ha pedig megkérdezzük a népet, kisül, hogy ez nem igaz. Nem bízott meg senkit, de vezető kell neki, s megy azután, ki a tömeg élére tolja magát. Ideje, hogy ezt is meglássuk, s a népet e kufárok karmai közül kiszabadítsuk. A nép szívesen fogadja, ha a választásnál irányítják. Ez az irányító szerep törvényben legyen biztosítva az egyházi felsőbbségnek. Egy korkép, mely a gyűlési tárgyak szürkeségéből előtűnik, a vasárnap megszentelésének ügye. A gyakorlat emberei itt szembe találják magokat a korcsmákkal, a vásárral, a vasárnapi hivatalos órákkal, a bálokkal és egyéb Baálokkal, legújabban pedig divatba jött a szombati lakodalom s ennek folytatásaképpen a vasárnapba nyúló dorbézolás. Az egyházkerületi közgyűlés éppen e legújabb divat kapcsán foglalkozott a kérdéssel s tárgyalta azon indítványt, hogy a szombati házasságkötés csak kivételesen s akkor is püspöki engedély alapján történhessék.

Az indítvány felett kerekedett vita élénken igazolja, hogy beteg testrészt érintettünk, valamint azt is, hogy az orvoslás csak nagy óvatossággal, alapos körültekintéssel történhet, s mielőtt a végleges álláspontot elfoglalnánk, alkalmat kell adni a minden oldalról való megvitatásra. Püspök urunk bölcsessége tehát úgy látta jónak, hogy adjanak először véleményt a gyülekezetekkel, azok vezetőivel és tagjaival közelebbről érintkező egyházmegyék. Tehát az egyházmegyén találkozzunk. Ha megfigyelésünk nem csal, ennél a kérdésnél a falu és város szembekerül egymással.

(folytatjuk)