Augusztus végi nemzeti ünnepünk talán mindenki számára kedves és átélhető, mondhatni közösségi élmény annak ellenére is, hogy a huszadik század során funkcióját és elnevezését illetően különös átalakulásokon ment keresztül. A nyár végi életérzés – a többnyire kellemes időjárás, az aranyló napsütés, a meleg évszak még intenzíven jelen lévő, gyümölcsérlelő bősége segít átérezni az egész világot átjáró megajándékozó kegyelmet. Ezt az alapélményt különféle konkrét megnyilatkozásokon keresztül is átélhetjük, ünnepelhetjük augusztus huszadik án.

Az új kenyér egyetlen jelképben egyesíti a gabonát érlelő természet és az az által megnyilvánuló isteni kegyelem jóságát, de ugyanígy az ezt felismerő és gyarapítani képes tiszteletre méltó emberi igyekezetet is. Az államalapító király és az államalapítás (vagy akár egy ideig az alkotmány) ünnepe pedig arra irányíthatja figyelmünket, hogy a (például az ókori társadalmakkal összevetve) meglehetősen békés és biztonságos e világi berendezkedés is egyfajta ajándék, az előttünk járó nemzedékek áldozatos és felelősségteljes jelenlétének eredménye.

Van ugyanakkor valami aggasztó – és egyúttal jelképes – abban, hogy épp ez az augusztusi ünnepen felemelt két érték mennyire nehezen megragadható az ünneptelen hétköznapokban. A kenyér mint a törzsi-hordabeli állapotot gabonatermesztő civilizációra cserélő emberiség jelképes alapétele sokak számára rossz lelkiismerettel fogyasztható káros szénhidráttá vált. Más oldalról: a vízből, sóból, kovászból és búzalisztből készülő, őszinte, „kézműves” kenyér fogyasztása (készítése) kevesek számára elérhető privilégium (vagy sok pénz, vagy sok idő szükséges hozzá.) Az ezerszáz éves magyar államhoz tartozás élményének pedig szinte valamennyi vonatkozása olyan kérdéseket vet fel, amelyek a mindenkori politikai közélet csatározó felei által megszállt övezetekbe vezetnek: lehet-e és hogyan keresztyén egy egyébként modern, demokratikus és mint ilyen, nagyrészt liberális alapokra épülő politikai rendszer? Hogyan képzelhető el az istváni magyar állam ma, amikor a történelmi Magyarország területi egysége már nem áll fenn, és a magyar azonosságtudatú emberek egyharmada államunk közigazgatási területén kívül él?