Mennyire mondható vallásosnak a népesség?

A válasz nehézségét annak sokféle megközelítése adja, a különböző felmérések összevetéséből nem rajzolódik ki egyértelmű, világos kép előttünk. Az egyházak saját statisztikáiból más társadalmi helyzetet fogunk látni, mint a népszámlálás adataiból, mivel a feltett kérdéseket különbözőképpen fogalmazták meg. Elmondható, hogy a magyarok hatvan-hatvanöt százaléka hisz a transzcendens elemekben. Ha az emberektől megkérdezzük, hisznek-e Istenben, a válaszadók több mint hatvan százaléka igent fog mondani. Nem feltétlenül a mi keresztyén istenképünket értik ezen, inkább azt fejezik ki általa: létezik valami több, mint a biológiai lét, a kézzel fogható matéria.

Milyen vallási tanokban hisznek a leginkább?

Elsősorban Istenben. Egy 2018-as adatgyűjtés szerint egyre többen hisznek a halál utáni életben, a mennyországban (38-40 százalék) és a pokolban.

Érdekesség, hogy az utóbbi létezését a népesség nagyobb része utasítja el, mint a túlvilágot leíró többi vallási tanítást, viszont a felmérések ebben is növekvő tendenciát mutatnak, manapság a társadalom csaknem egyharmada véli valóságosnak a poklot. Sokat emlegetjük a belső migrációt, és hogy az elköltözött reformátusok nehezen csatlakoznak új gyülekezetekhez.

Mit mutatnak erről a számok?

Kétféle tendenciát figyelhetünk meg. Az elsőben az emberek a kisebb településekről a közeli központokba költöznek át. A másodikban a népesség a vidéki nagyvárosokból – és sokan a fővárosból is – Budapest agglomerációjába, a Budapest–Székesfehérvár tengelyre, a Balaton környékére és Győr-Moson-Sopron vármegyébe vándorol át. Évente a lakosság legalább hat százaléka vesz részt ebben a területi mozgásban.

Előadásában hangsúlyozta a társadalom individualizmusát.

Az individualizmus sokféle társadalmi dimenzióban zajló folyamatra magyarázatként szolgálhat, így a vallási változások kapcsán is. Miközben az intézményhez kötődő, felekezeti hovatartozás csökken, az Istenben hívők száma nő. Bár sokan elszakadnak a gyülekezetektől, azok tanításától, a maguk módján mégis gyakorolják a hitüket, lemondva arról az útmutatásról, amelyet az istentisztelet vagy a közösségi tanítás nyújtana. Individualista értékválasztással magyarázhatjuk azt is, hogy az első gyermekszülés és az első házasságkötés időpontja rendkívül kitolódott. Nem állítom, hogy mindemögött ez a legfontosabb hajtóerő, viszont előmozdítja a hagyományos közösségek felbomlását, és ezzel táplálja a társadalmi individualizmust. Bár a belső migrációnak nem ez a célja, magunk is tapasztalhatjuk, hogy ha kiszakadva a régi közösségünkből nem illeszkedünk be újba, akkor az individualista gondolkodásunk fog erősödni.

Az elmúlt húsz évhez képest hogyan változott az emberek életminősége?

Talán ez is hatással lehet az istenkeresésünkre. Nemzetközi statisztikai mutatókból arra a következtetésre juthatunk, hogy másokhoz képest lemaradásban vagyunk. Nemrég olvastam, hogy a magyarokénál már csak a bolgárok életminősége rosszabb az Európai Unióban, viszont másfelől közelítve láthatjuk, hogy a kétezres évekhez képest a jelenlegi inflációs helyzet ellenére is megduplázódott a reálkereset értéke, azaz egyhavi jövedelmünkből átlagosan dupla annyi árut, szolgáltatást vásárolhatunk meg, mint húsz évvel ezelőtt. Ez biztosan hatással van a hétköznapjainkra, a megélt örömeinkre, nehézsé geinkre, így istenkeresésünkre is.