SZÍVÜNKET SZAGGASSUK MEG, NE A RUHÁNKAT!

A találkozó közös énekléssel és áhítattal kezdődött. A nyitóbeszédben Gér András zsinati tanácsos arra figyelmeztetett, hogy az egyházat nem lehet önmagában vizsgálni, mert ami a magyar társadalomban történik, az a református egyházban is megtörténik, és fordítva. – Ha változást akarunk elérni, akkor „a szívünket szaggassuk meg, ne a ruhánkat” – emelte ki a tanácsos, aki szerint minden változásnak belülről kell elindulnia, az egyénből. A konferencia első beszélgetésén Balog Zoltán dunamelléki, Fekete Károly tiszántúli és Steinbach József dunántúli püspök, valamint Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke cserélt eszmét Ablonczy Bálint újságíró vezetésével. – Ma más kérdésekre kell megtanulnunk ugyanabból a Szentírásból ugyanazzal a Szentlélekkel megtalálni a válaszokat – mondta Fekete Károly arra a kérdésre, hogyan is mondanák el egy marslakónak, mitől jó egy gyülekezet.

Balog Zoltán rámutatott, hogy a II. Helvét Hitvallásban elolvashatjuk az igaz egyház ismérveit: Isten Igéjének tiszta hirdetése, a sákramentumok kiszolgáltatása és a szolidaritás, azaz a szeretetszolgálat. – Ha ez a három együtt van, akkor már csak egy kis humor kell – tette hozzá.

Géresi Róbert szerint az a jó gyülekezet, amelyik Krisztus-központú, ahova jó bemenni, ahol otthon érezheti magát az ember. Steinbach József válasza szerint egyrészt olyan lelkipásztora van, aki örömtelien, az életét az ügynek szentelve végzi a szolgálatát, emellett a gyülekezetnek kovászként működő, élő magra is szüksége van. A püspökök egyetértettek abban, hogy a gyülekezet és a lelkipásztor állapota szorosan összefügg egymással. Balog Zoltán hozzátette, hogy a gyülekezet és a lelkész nem önmagában létezik, hanem ott van a közelében több társa, van esperese, imádkozó közege, és ezek mind tudják segíteni. – A szigetekből legyen kontinens! – szólított fel a Zsinat lelkészi elnöke.

A püspök pozitívumnak nevezte, hogy bár a lelkipásztorok ügyeiről van szó, mégis eljött a tanácskozásra püspök, főgondnok, intézményvezető egyaránt. - Mert az lenne az értelme Szárszónak, hogy itt találkozzanak azok, akik különböző területeken dolgoznak, és az év során nem tudnak egymással beszélni, mert mindenki teszi a maga dolgát. Kell lennie olyan csúcspillanatoknak, amikor egymásra találunk – mondta Balog Zoltán.

A PARÓKIÁK BÁSTYÁK

A második napon Molnár János tiszántúli főgondnok, a Zsinat világ elnöke köszöntötte a résztvevőket. Felhívta a megjelentek figyelmét: az eseményen lehetőséget kaptak arra, hogy jó kérdéseket tegyenek fel és válaszokat fogalmazzanak meg az egyház és a társadalom számára egyaránt. – Ennek azonban feltétele, hogy igazán szeressük egymást – emelte ki. Ezután három előadást hallgathattak meg a résztvevők.

Duráczky Bálint hazánk általános szociológiai helyzetét mutatta be több szempontból, mindegyik témához egy-egy idézetet hozva lelkészektől, adatokat helyezve melléjük diagramokon. A szociológus szerint vannak társadalmi vastörvények, amelyekre nincs ráhatásunk, de nem lehet azokat figyelmen kívül hagyni az egyházi szolgálat végzése közben sem.

Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke a felvidéki reformátusok életébe engedett bepillantást. – Az egyház sok helyen a magyar kultúra éltetője, fenntartója is a Felvidéken. Vannak olyan települések, ahol már csak a lelkészi hivatalban be szélnek magyarul a betérővel – emlékeztetett. – A református parókiák bástyák a határon túli közösségekben – hangsúlyozta a püspök.

Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese előadásában megosztotta azt a meglátását, hogy a népegyházi létet nem akarjuk hátrahagyni, a hitvalló egyházi létet pedig nem tudtuk még megragadni, elérni. – De nem tekinthetünk erre a kérdésre csak empirikus alapon, reformátusként igei alapon kell vizsgálnunk, és így nézve egy egyház eredeti formában nem lehet más, csakis hitvalló – tette hozzá.

A nap pódiumbeszélgetésének témája a gyülekezetek és a gyülekezeti szolgálat volt. Erről Nemes Pál, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka, nagykanizsai presbiter, Osztrogonáczné Bernáth Dóra, a Gyömrői Református Egyházközség presbitere és Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanára, lelkipásztor beszélgettek Gér András zsinati tanácsos moderálásával. Mindhárman . egyetértettek a családias légkör fontosságában és abban, hogy a gyülekezeti tagoknak is aktívnak kell lenniük, szolgálatot kell vállalniuk. Az esti áhítat után Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója tett hitvallást.

PÉLDAMUTATÁS — ISKOLÁKBAN, FIATALOK KÖZÖTT

Szombaton a reggeli bibliakörök és a bevezető szavak utáni első előadást Ráczné Váradi Éva, a Szerencsi Rákóczi Zsigmond Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója tartotta arról, hogyan neveljenek az iskolák egyházi szolgálatra. „A példamutatás nem az egyik útja a tanításnak, hanem az egyetlen útja” – idézte Albert Einsteint a pedagógus.

Oláh-Illés Anna, a Református Fiatalok Szövetségének (Refisz) elnöke a szervezetüket mutatta be, amelynek legfontosabb céljai között szerepel a fiatalok hitre jutásának segítése, de mivel – ahogy fogalmazott – a megtérés után is van élet, ezután is vannak kérdések a fiatalokban, ezért szeretnének a Biblia üzenete alapján irányt mutatni a mindennapok útvesztőiben is.