Szemerkél az eső, amikor megérkezünk kollégáimmal az első Protestáns Sokadalom helyszínére, a budai Várba, ahol számos református és evangélikus kötődésű szervezet, vállalkozás mellett a Reformátusok Lapja is fogadja a hagyományteremtő rendezvényre érkezőket. A hivatalos megnyitó előtt vagyunk még, a Kapisztrán téren felállított sátrakban lázas készülődés zajlik a rossz idő ellenére is, hogy délelőtt tízre minden a helyére kerüljön. A szemerkélést masszív eső váltja fel, miközben piruló hagyma illata tölti be a teret. Befejezzük a berendezkedést, de az eső kitart.

KONCERTEK AZ ESŐBEN

A Kaláka együttes neve több évtizede hívószó a kisgyermekes családok számára, és valószínűleg tele is lett volna a színpad előtti tér apró lábaikon illegő-billegő gyermekekkel, ha nem ilyen mostoha az időjárás. Akadnak persze igazi rajongók: amikor Gryllus Dániel és zenekara belekezd a muzsikálásba, még csak néhány esőkabátba öltözött gyermek és szülő hallgatja őket.

Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre színesebb a tér és egyre több az esőkabát. Végül remek hangulatú esőkoncert kerekedik. Mindeközben a Protestáns Sokadalom másik helyszínén, a Budavári Evangélikus Egyházközség templomában az Evangélikus Kántorképző Intézet Mandák kórusa ad koncertet, amelyre sokan kíváncsiak.

A koncert vége felé többen feltűntek az esőkabátos gyerekek közül, ugyanis interaktív előadás következik a kórusművek után: Nóé bárkája történetét meséli el a kicsiknek Farkasné Gombár Ildikó hitoktató Bán István orgonaművész segítségével. A Reformátusok Lapja sátrába is megérkeznek az első látogatók: két asszonytestvérünk Kisorosziból, akik lelkesen töltik ki a helyesírási és bibliai kvízünket, egy-egy kis ajándékkal búcsúzunk el tőlük. Közben elkezdődik a színpadon a népi énekeket előadó Trio Cantio együttes koncertje, a színes esőkabátokat kevésbé színesek és esernyők váltják fel, ahogy a piruló hagyma illatát az olajban sülő fánké, amelyet a tótkomlósi evangélikus gyülekezet hagyományos szlovák ételeket kínáló sátrából sodor felénk a szél.

DUNSZT ÉS ORGONAMARATON

A Trio Cantio koncert végére eláll az eső, a KaleidoszPók Társulat már szárazon kezdhet bele a megzenésített Petőfi-versekbe az egyre gyarapodó közönségnek. A gyorsan melegedő időben visszasétálok az evangélikus templomba, ahol orgonamaraton veszi kezdetét: négy órán keresztül hat orgonista játszik a templom néhány éve felújított Bach-orgonáján.

Kinczler Zsuzsanna szervező szerint a nyitott templom különlegessé teszi az orgonamaratont, ahová nemcsak a Protestáns Sokadalomra kilátogatók ülnek be, hanem több olyan turista is, aki az államalapítás ünnepe köré szervezett programokért érkezett a budai Várba. A Károli Gáspár Református Egyetem oktatója elmondja, hogy a fellépők közül hárman evangélikusok, hárman pedig reformátusok, programjukban pedig a protestantizmushoz köthető műveket adnak elő, amelyeket kifejezetten a Bach-orgona hangzásvilágához válogattak össze.

Ezt megerősíti Sárosi Dániel orgonaművész is, akivel előadása után a templom kapujában futok össze. – Kitűnő hangszer, néhány éve újították fel, nagyszerűen szólnak rajta a kora barokk dallamok és Johann Sebastian Bach művei – állítja a debreceni Kistemplom orgonistája. A művész szerint remek ötlet volt megszervezni a Protestáns Sokadalmat. – Fontos, hogy legyenek efféle, a reformátusokat és az evangélikusokat egymáshoz közelebb hozó eseményeink, az pedig különösen tetszik, hogy megmutathatjuk magunkat az állami ünnepre szervezett forgatagban. Mire végzünk a beszélgetéssel, már csak a párás meleg emlékeztet a délelőtti esőre. Egyszerre lépdelek le a lépcsőkön egy asszonnyal, akitől megtudom, hogy ő nem kifejezetten a sokadalomra érkezett, de ha már nyitva találta az evangélikus templomot, ahol ötvenegy éve kötött házasságot, hát beült egy kicsit.

HUSZÁROK ÉS A SZIKVIZES

Visszabandukolok a Kapisztrán térre. Éppen véget ér Kun Ágnes Anna operaénekes és Tóth Sámuel Csaba zongoraművész közös koncertje, miközben a Reformátusok Lapja sátránál éppen huszárok próbálják ki az egyik attrakciónkat: fotó készül róluk, majd címlapra kerülnek, amelyet ott, a helyszínen kinyomtatunk. A katonai jelenlét amúgy végig érezhető a rendezvényen, ugyanis számos honvédségi hagyományőrző csoport járja ezekben a napokban a Várat, így nemcsak huszáregyenruhával, hanem például első világháborús uniformissal is lehet találkozni, valamint harminc-negyven percenként fegyverropogás zaja rezzenti össze a Kapisztrán téren összegyűlteket.

A huszárok a délután folyamán többször is visszatérnek a sokadalom egyik sátrához, ahol igazi szódavízzel készült frissítőket lehet vásárolni: szörpöket és fröccsöt. A református Deák család már százegy éve foglalkozik szikvízkészítéssel Kőbányán. Az egyházi rendezvényekre járók jól ismerhetik őket, többi között a Református Zenei Fesztiválról. Megkínálnak egy pohárral, a melegben jólesik a csípős, hűvös szóda.

CSERKÉSZEK A TÉREN

Már érkezésünkkor feltűnt, és a nap folyamán egyre több helyszínen fedezem fel a magyar rovásírás egy-egy karakterét. Kiderül, hogy ezeket a dunavarsányi 724. Számú Kossuth Lajos Cserkészcsapat helyezte ki. Sok mással is készültek a Protestáns Sokadalomra, például cserkészkvízzel, halfestéssel és mágneseshal-horgászattal is. A rováskarakterek felkutatása után értelmes magyar szót kell alkotni belőlük, a helyes megfejtőket kis ajándékkal lepik meg. Nagyné Csobolyó Esztertől megtudom, hogy itt az Ichthüsz Közösség képviselteti magát, amely az ökumenikus cserkészeten belül a protestánsokat összefogó fórum. – Évente legalább kétszer, tavaszszal és ősszel találkozunk, van folyóiratunk, amely negyedévente jelenik meg, és ha lehetőségünk adódik, örömmel veszünk részt olyan eseményeken is, mint a Protestáns Sokadalom. Hálásak vagyunk, hogy itt lehetünk, bemutatkozhatunk, és olyan programokat tarthatunk, amelyek közelebb hozzák az embereket a cserkészethez és Jézus Krisztushoz – mondja a közösség alelnöke.

Kitér arra, hogy a gyülekezetek és a cserkészek gyakran szoros együttműködésben élnek, mint Dunavarsányban is. – Sok cserkészcsapat fenntartója, támogató háttere a helyi gyülekezet. Mindannyian egymást támogatva tudjuk a legjobban betölteni saját helyünket és a saját szolgálatunkat. Közben a Reformátusok Lapja sátránál már gyermekek színezik a lapban megjelenő mesék állandó illusztrátora, Damó István rajzait. Gyorsan kopnak a ceruzák, egy-két zsírkréta is kettétörik a grandiózus satírozásban, de vitathatatlanul remekművek születnek.