„Hiányos tudással bír”

„Bírom végre Juliskámat…” – írta egy 1847. május végi verse fölé Petőfi. Régies, de magyaros itt a bír ige, mint mindig, ha képletes (vagy valóságos) birtoklást fejez ki.

Idegenszerű azonban az a közlés, amely valamilyen tulajdonság, sajátosság, képesség, ismeret meglétét kifejezve, ezt a szót segédigévé súlytalanítja, egyszersmind hivatalos ízű, és többnyire terjengős kifejezést gyárt. „Mindig lenyűgöz, ha valaki hatalmas tudással bír”; „végtelen kedvességgel és türelemmel bír”; a templom „a település számára nagy jelentőséggel bír”; a környezet tisztasága „alapvető fontossággal bír”; „tudomással bír arról, hogy…”; „az önismeret lélekgyógyító hatással bír”. Ilyen esetekben a bír elhagyandó. Magyarosan: hatalmas tudású; végtelenül kedves és türelmes; a templom kivételes (vagy: kiemelkedő) jelentőségű; a környezet tisztasága meghatározó fontosságú (az alapvető helyett jobb, mert kifejezőbb a meghatározó), létfontosságú; tud arról (vagy: tudja); lélekgyógyító hatású.

Suta a bír az olyan szerkezetekben, amelyek valamilyen tulajdonság hiányára, kedvezőtlen helyzetre utalnak: „tartozással bír”; „hiányos tudással bír pénzügyi ismeretek terén”; „mély műveletlenséggel bír”. Világosan: tartozik; hiányos a tudása; roppant műveletlen (a mély jelző sem illik a szerkezetbe).

Pontos, stílusos kifejezésre cserélendő ez a szó az efféle közlésekben: „Kollégáink között van, aki több nyelvet bír”; „nagyon bírja a gördeszkázást”; „nagyon bírom, amit csinál”. Szabatosan: több nyelven is beszél, több nyelvet is ismer; módfelett kedveli a gördeszkázást; nagyra értékelem, amit tesz (vagy: tetszik a cselekedete).

Bírja a nyelvápolók bizalmát az a beszélő (egyszerűen: a nyelvápolók bíznak abban a nyelvhasználóban), aki megérti: nagy fontossággal bír (szabatosan: felettébb lényeges), hogy a mai szövegekről sikerüljön e nyelvi vadhajtásokat lenyesegetni.