Fülöpöt is viszi a Szentlélek, Samáriában hirdeti Krisztust, és ennek eredménye is lesz. Simon, aki varázslással manipulálta az embereket, csatlakozik. Aztán megérkeznek az apostolok, és a megtértek veszik a Szentlelket. Simon pedig levonja a következtetést: még fizet is érte, de adják el ennek a hatalomnak a titkát. A Simonnak adott válasz nagyon kemény, nem véletlenül. „Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát!” Nem érti a mágus, hogy itt másról van szó. Ezeknek az embereknek nincs a kezükben, ami itt történik. Ők vannak az egyetlen hatalom kezében, annak az eszközei, küldöttei. És ez a hatalom mindezt ajándékba adja annak, akinek akarja, akkor, amikor akarja. Nincs a kezemben Isten, nem irányítom, nem tudom használni a saját érdekemben. Ha így gondolkodom, biztos a kudarc, és kárt okoz. Ajándék, ha részese vagyok, ajándék, ha továbbadom. Amit tehetek, hogy magam a Szentlélekre bízom, adja ő az irányítást.

4Móz 2

117. zsoltár

Fülöpöt furcsa helyre küldi az Isten, de nem ellenkezik, hanem megy. Rábízza magát Urára, talán a kíváncsiság is ott él benne: most mi fog történni? Ott aztán meglát egy hintót, valószínűleg nagyobb kísérettel, a kocsin pedig egy másik ország vezető politikusa. Egy etióp főember, aki Istent keresi, és a legjobb szándéka ellenére megakadt. De Isten segít, így lesz a néptelen út metszéspont, találkozási hely. Fülöpnek csatlakoznia kell, a Szentlélek küldi. Nem tudja, kihez, hova, de megy, mert tisztában van azzal, hogy Isten viszont tudja. Fülöp csatlakozik, érdeklődik, kíváncsi a másikra, érzi a problémát, ahogyan az küzd a neki idegen ószövetségi irattal. „Érted is, amit olvasol?” (30) – kérdi, aztán hozzáteszi a sajátját, amit tud, amit ért, amit hisz, amit ismer: hogy kicsoda Jézus, az ő megváltó Krisztusa. Így kapunk magunk mellé társakat, akik segítenek rátalálni Istenre. Így akar bennünket is odavinni másokhoz, hogy csatlakozzunk és hozzátegyük a magunkét. Csak rövid ideig tartott a közös út, de a hatása örökké megmaradt.

4Móz 3

134. zsoltár

„Az ellenségem, Saul?!” Így is összefoglalhatnánk azt, amit Anániás válaszol az Úrnak, miután megkapta a furcsa küldetését Saulhoz. Éppen ő? Nem veszélyes? Annyi mindenkihez el lehetne menni! Nem, most Anániásnak is meg kell tanulnia valamit Uráról. Jézus Krisztus szabad, abban is, hogy kit hív el, és abban is, hogy nekünk milyen küldetést ad. Meg kell tanulnia Anániásnak azt is, hogy nem szabad lemondania senkiről, még az ellenséget is meg tudja változtatni. Anániástól pedig mi tanulhatunk. Az első kétségeket követően, miután az Úr megerősíti a szándékát, elindul. Kétségei ellenére bízik és engedelmes. De jó volna, ha én is képes lennék így tenni minden helyzetben! „Testvérem, Saul!” – mondja aztán Anániás a vakságában imádkozó összetört embernek. Nem tudom, milyen messze volt tőle az Egyenes utca, de az biztos, hogy nagy távolságot tett meg a lelkében, mire odaért Saulhoz. Ki tudta mondani, hogy Saul testvér. És ez a világát vesztett embernek az első kapaszkodó volt. Embert kapott, segítő kezet. Anániás visszaadja a látását, de többet is nyújt ennél: kísérője lesz az első lépéseknek az új életben. Az ellenségekből testvérek lesznek – ez az egyik legnagyobb csoda a Bibliában. Ez az egyik legnagyobb csoda, amely ma is, közöttünk is megtörténhet.

4Móz 4,17–49

196. dicséret

Pál számára keresztyénségének eleje egyáltalán nem volt egyszerű. Persze ő az, aki pár nap után beleveti magát az élet sűrűjébe, és a damaszkuszi zsinagógában hirdeti Jézus Krisztust. Korábbi szövetségesei nem tudják ezt mire vélni, nem értik, hamar arra jutnak, hogy meg kell őt ölni. Hívő testvérei segítenek neki életben maradni. Ahogyan egy hívő testvér, Barnabás az, aki a következő nagy akadályon átviszi akkor, amikor Jeruzsálemben még mindig bizonytalanság lengi körül. Nem bíznak benne, de valaki kiáll mellette. Tanú lesz, kezes, aki először adja meg a bizalmat és vállalja a garanciát. Később ugyancsak a többi hívő segítsége kell, hogy Saul az újabb merénylet elől elmeneküljön. Barnabás – és még ki tudja, mennyi, nekünk már ismeretlen keresztyén – segítette a későbbi nagy apostol első lépéseit. És ki tudja, hány emberünk volt-van nekünk a hitünk kezdeti és későbbi lépései folyamán, akik bíznak bennünk, teret adnak, bátorítanak és tanítanak. Vagy mi lehetünk mások számára Barnabássá, akik odaállunk segíteni, erősíteni azt, aki egyedül maradt. Nagy áldás, hogy Krisztust követni nem magányos feladat!

4Móz 5

180. dicséret

Jó hírek ezek. Vegyük észre! Azután írja ezt Lukács, hogy Saul nehézségeiről és fenyegetettségéről olvasunk. Az egyház egészséges, a lehető legjobb állapotban van, de ez nem azt jelenti, hogy könnyű nekik, nincs problémájuk. Amikor a hívők közössége rendben van, akkor rettegés helyett békessége van – azaz kívülről és belülről nem repesztik, nem faragják. Akkor a gyülekezetek nem sorvadnak, hanem épülnek, erősödnek, nagyobb teherbírással és több lehetőséggel élik meg a mindennapjaikat. Akkor pótcselekvések helyett azt teszik a hívők, ami az elsődleges feladatuk, az istenfélelem, az Isten által meghatározott életmód, a megélt istentisztelet tanúságtétele. Amikor az egyház rendben van, szegényedés helyett a Szentlélek segítségével gyarapodik, mert szívesen csatlakoznak hozzájuk. Ezekre bizonyíték, ami Péterrel történik Liddában és Joppéban: minden nehézség, probléma, betegség ellenére békesség, Isten dicsérete, gyógyulások, erősödés és új emberek megtérése.

4Móz 6,1–21

759. dicséret

Kornéliusz egy ideje már keresi Istent, pogány katonaként egy számára idegen urat próbál követni. Ez az Isten most válaszol neki, pontos koordinátákat ad részére: hol keresse azt az embert, aki segít megtenni a következő lépést. Párbeszédet látunk: az adakozás és az imádság megszólítja Istent, és ő válaszol. Egy másik párbeszéd is zajlik, Simon Péter és Isten között. Ahogy mindig is tette, ószövetségi hitelvei alapján, Péter imádkozik. És Isten meglepetést okoz egy látomásban. Az ószövetségi hitelveivel szemben kell parancsra cselekednie, a régóta gyakorolt törvényt megtörnie, azt a regulát, amelyet egykor Isten adott az őseinek. Enni a tisztátalanból? Hogyan tenné? Isten válasza egyértelmű: egykor ő határozta meg, mi tisztátalan, mi nem. Most is ő határozza meg. Egykor ő adott szigorú szabályokat a népének, hogy védjék magukat, és ne vállaljanak közösséget pogányokkal. Most ő az, aki minden nép felé megnyitja a szövetségét, amelyet Jézus Krisztusban megerősített és kibővített. Az Úr készíti elő Pétert az útra Kornéliusz házába, hogy nyílt szívvel, szeretettel és szabadon tudjon oda megérkezni, mert fontos feladata lesz: az Isten országát megnyitni minden nép előtt. Minket pedig tanítson ez a történet arra, hogy készek legyünk kilépni a megszokottból, ha maga Isten vezet arra bennünket. Mert ezzel mindig célja van.

4Móz 6,22–27

846. dicséret