Nemrég láttam egy mémet: egy út csatornarácsaiba tettek tányérokat, mintha csepegtető volna. Ez volt alá írva: attól, hogy beleillesz, még nem biztos, hogy a helyeden vagy. Mennyire igaz ez ránk is! Attól, hogy valami kényelmes, nem annyira rossz, attól, hogy valami csak kicsit rossz vagy még épp elviselhető, még nem biztos, hogy a helyünkön vagyunk. Attól, hogy valamit nagyon szeretnénk, vagy előnyösnek, kihagyhatatlan lehetőségnek látunk, még nem biztos, hogy jó. Pálék is nagyon szerettek volna a maguk gondolata szerint haladni, de hiába minden jó szándék, lelkesedés: nem ezt tervezte nekik Isten. Nem ott volt dolguk. Nekünk hol van dolgunk? S ha éppen most fordítja el a tekintetünket valami felől Isten, mondván, nem a mi dolgunk, akkor bátorítson a tudat: máshol várnak minket. Ott van feladatunk, tennivalónk Isten szerint. S Pálék, ahogy ezt megértették, nyomban igyekeztek útra kelni. Kívánom, hogy merjünk mi is nyomban útnak indulni, ahogy megértjük Isten feladatra hívó szavát!

4Móz 21,1–9

728. dicséret

Amíg a hangzó Ige nem sért magántulajdont, érdekeket, addig tűri a város Pálék tevékenységét. Vannak, akik nyitottabbak az Igére, mint Lídia. És van, akit nem érdekel. Van, akinek nem éri el az ingerküszöbét Isten szava, amíg az érdekeit nem zavarja meg. Ám amint ez megtörténik, máris cipelik Pálékat a hatóságok elé. Utána pedig a közrend megzavarásának tüntetik fel a saját problémájukat. Hisz mégsem lehet azt mondani, hogy elvették a jövendőmondó szolgám erejét. Azzal beismernék, hogy Páléknak hatalmuk van valami olyan felett, amit ők nem tudnak irányítani. Mégsem lehet bevallani, mi zavar valójában Isten ügyében: belemegy az én üzletembe. Elveszi a könnyű pénzkereseti lehetőségemet. És valóban, Isten nem határtartó Isten. Ő az egész életünk Ura akar lenni, olyan, aki beleszól a munkánkba, és átjárja az üzleti életünk szellemiségét is. Benne van abban is, amiben mi, emberek olyan szigorú határt húzunk egymás közé: átjárja a pénzgazdálkodásunkat is. És igen, van, aki itt elakad. Ugyanakkor, hála Isten kegyelmének, mindig van, aki házába fogadja a tanítványokat, és anyagi javait sem fogja vissza Isten ügyének terjedése érdekében. Áldott, aki pénztárcáját is az Úrra hagyja!

4Móz 21,10–35

751. dicséret

Érezted már, hogy valamiért mintha a hallgatóságod nem is akarná érteni a mondanivalódat? Ha akarná, érthetné, de nem akarja. Valamiért nem az egész mondandódat hallgatják meg az emberek, hanem annak csak egyetlen szegletébe hajlandók belekapaszkodni? Hogy a feleletek mintha nem is a te beszédedre volnának válaszok? Egyetlen pontba köt bele a tömeg: a császárt nem fogadja el királynak Pál. Aki nem látja a teljes képet Krisztus királyságáról, nem is tudja helyesen értelmezni az ő királyi tisztét. De nem is törekednek helyes értelmezésre: irigység vezeti őket. Hát ezért nem értenek semmit. Nem érteni akarnak, Pál sikerét irigylik. Hol van bennünk előre elkészített válasz a másik számára, mert mi magunk valami máson törjük a fejünket? Hol játsszuk az értetlent, mert nekünk más a célunk? Hol ragadunk le apró részleteken, mert más irányba akarunk menni? Hol vezetnek meg minket, mintha nem értenének? Hol provokálnak feleslegesen? Isten adjon világosságot átlátni a sorok között! Megérteni, ha játszmába akarunk húzni másokat, vagy éppen minket húznának játszmába. S emlékezzünk, Krisztus minden játszmánk felett Úr!

4Móz 22

2. zsoltár

Mindent az Ige mérlegére kell tenni. Ez a mai rész summája. Mit tud ez a zsidó közösség? Nem az érdeket látják, nem a maguk igazát keresik, nem az egójuk számít, nem érzelmi alapon reagálnak Pál igehirdetésére, hanem az Ige mérlegére teszik fel a hallottakat. Ott nézik meg, igaz lehet-e, amit Pál mond. És kutatják a választ. Napról napra. Kitartóan. Annyi kérdés van ma is, amelyben nehéz dönteni, világosan látni! De e helyzetekben a megoldás csak egy lehet: az Ige mérlegére tenni a kérdést, és keresni kitartóan a választ. Megengedni magunknak, hogy ne hirtelen, elvből, megszokásból, „csakazértis”-ből reagáljunk, hanem napról napra Isten Igéjében kutatva a válasz után. Azzal a bizonyossággal – mert tudjuk jól –, hogy aki keres, az talál, aki zörget, annak megnyittatik. Béreában a buzgó keresők közül sokan meg is térnek. Értsd: kérdésük nem marad válasz nélkül az Isten részéről, mert bizonyosságot, megerősítést kapnak. Ne dőljünk be mi se mindennek, amit látunk, olvasunk, hallunk! Merjünk időt adni magunknak, hogy megtaláljuk a jó válaszokat! A bölcsesség nem jön egyik percről a másikra, de az Isten válaszait kutató minden perc bölcsebbé tesz.

4Móz 23

844. dicséret

Ha régi a telefonunk, újra cseréljük. Ha már túl sok kilométer van a kocsinkban, újat veszünk. Ha kiment a divatból a ruhánk, másik után nézünk. Ha meguntuk a frizuránkat, másfélét vágatunk. Minden évben máshol nyaralunk. Ha egy ismerősünk mindig ugyanazt posztolja, nem követjük tovább. Így, ebből az inger- és információgazdag XXI. századból is jól megértjük a régi athéniakat, hogy állandóan sóvárogtak valami új után. Újra meg újra kellett nekik valami intellektuális próbatétel, bár közben már nem álltak megrendülve az igazságok előtt. Mindent megcáfoltak, semmit sem hittek el feltétel nélkül. Keresték az újat, s az újban talán az igazit. Kérdés, a sok új között mi le tudunk-e horgonyozni az igazi mellett. S hogy az igaziban megtaláljuk-e időről időre az újat, akár hosszú évtizedek keresztyénsége után is? Hasznos is tud lenni ez az újat kereső kíváncsiság! Amikor nem félreteszem Istent, mint egy már megismert lényt, becsukom, mint egy elolvasott könyvet, hanem még mindig kihegyezett füllel figyelek az ő Igéjére, hogy ne újra csak azt halljam ki, amit eddig is tudtam, hanem merjek meghallani olyat is, amit eddig valamiért távol tartottam magamtól. Amit nehéz integrálnom a saját istenképembe. Akár olyan kérdéseket is, amelyekkel nehezebben boldogulok.

4Móz 24

418. dicséret

Olvasva ezt a részt ma hálásnak érzem magam, mert nem kell stresszelnem, hogy elég jó vagyok-e az Istenemnek. Nem kell szobrokat emelnem neki, sem kétségbeesetten a kegyeit keresnem. Sőt őt magát sem kell keresnem, mert maga jött el hozzám. Nem kell félnem, hogy valamit elfelejtek, mert tudom, szerető Atyám ő, és elbírja a kapcsolatunk a hibáimat. Nem kell bebiztosítanom magam cselekvésekkel és rítusokkal, mert Fia elküldésével ő maga biztosított engem arról, hogy többé nem szakadunk el egymástól. Hogy ő bennem, és én őbenne. Hogy ismer és szeret, és nem azért szolgálok neki, mert rászorulna, vagy mert más esélyem nincs, hogy a kegyeit elnyerjem. Azért szolgálok neki, mert hálás vagyok. Sokszor biztatom fiaim a sütésben, főzésben való részvételre, s azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Hamarabb elkészülnénk gyermekeink nélkül az étellel? Igen. Kevesebb rendetlenséggel járna? Határozottan. Nélkülük egyszerűbb lenne. És mégis együtt sütünk-főzünk gyermekeinkkel. Hát így van velünk a mi Atyánk. Ránk szorul? Nem. Gyorsabb lenne nélkülünk megvalósítani az ő akaratát? Határozottan! Mégis úgy tetszett neki, hogy bevonjon minket a teremtett világ gondját viselő munkájába. Az ő nagy tervébe. Egyik napon se feledkezzünk el erről a fontos küldetésünkről!

4Móz 25

314. dicséret

Adjunk hálát mindazokért, akik a mi életünk hátterét adják, hogy munkánkat, szolgálatunkat, feladatunkat el tudjuk végezni. Keressük a múltunkból azokat a neveket, akik ilyen támaszok voltak számunkra egykoron. Hálát adhatunk azokért a pillanatokért is, mikor mi adtunk hátteret másoknak, hogy betöltsék Isten által rendelt céljukat. Hála, hogy megláthattuk, ami akkor a dolgunk volt, és azzal szolgáltunk, vagy épp most is azzal szolgálunk, hogy valaki hátterét adjuk. Hála a háttérben szolgáló minden gyülekezeti tagnak. Hála mindenkiért, aki rendet tart a templomban, lenyírja a füvet. Aki imában hordozza lelkészét, aki odalép lelkésze mellé. Aki elsimít egy konfliktust, aki leül kicsit a szomorúságban lévő mellé. Aki meglátogat egy idős embert, aki ebédet főz egy kismamának. Aki kimossa az úrvacsorai terítőt. Aki megkérdezi, miben segíthetne. Aki bátorítja a teológiára indulókat. Hála legyen mindezekért a szolgálókért!

4Móz 26

234. dicséret