Múltidéző
Utasítás az énektanítás részletes tervéhez
(A Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventjének jegyzőkönyve, 1909. április 22. – folytatás)
A tanítás anyagáról:
De mindezek a dalok csak akkor válnak igazán gyümölcsözővé a tanulóra nézve, ha bevezetjük őt az ének-zeneművészet elemeibe. E nélkül igazi megértés, öntudatos élvezet és önálló ítéletalkotás nem lehetséges. Hogy a tanuló valamely hallott vagy énekelt dal szépségeit felismerje és méltányolja, arra nézve szükséges ismernie a zenei ritmus, dallam és össz hang legközönségesebb megnyilvánulásait […]. Tájékozódnia kell a zenei hang természetéről, az emberi hang terjedelméről és a hangok különböző színéről, amelyen a különböző hangszerek alapulnak; fogalmának kell lenni azokról a zenei legkisebb részekről (motívum, zenei sor és periódus), melyek az énekelt dal öszszeszerkesztését teszik s melyek legtöbbször a zenei műfaj határoló jegyei is.
Végül ismernie kell a tanulónak a kort, melyben az illető dallam keletkezett, s a szerzőt, kinek lelkéből kiszakadt. Ezek magyarázzák meg igazán a dallamot; felfedik műfaji, esztétikai, szerkezeti s kortörténeti jelentőségét, ami nélkül sem a középiskolai tanuló, sem az abból majdan kikerülő mívelt ember a zenei alkotások között öntudatosan eligazodni nem tudhat.
A középiskola ellen általános panasz, hogy nem arra tanítja növendékeit, amire azoknak az életben szükségük van. E tekintetben egyik erős érv lehet a zeneművészet is. Alig van még egy művészet, melynek alkotásai annyira összeforrtak volna a mindennapi élettel, mint éppen ez. […] Találkozik vele templomban, temetőben, utczán, színházban, tánczban és hangversenyen: lelkesedésünk emelője ünnepnapon, munkánk kísérője és könnyítője köznapon. […]
A középiskolai tanulóból nem előadóművész, hanem műpártoló és műélvező közönség lesz. Hogy ezt a szerepét jól és nemesen, neveltetéséhez méltóan töltse be, csak annyi a középiskola feladata, de ennyi kötelessége is.