Épp két éve annak, hogy egy évtizedes munka után elkészült és a gyülekezetekhez is eljutott a Magyarországi Református Egyház új énekeskönyve, amelynek megűjítását a Generális Konvent Liturgiai és Himnológiai Bizottsága irányította. A munka eredményeként az új énekgyűjteményből kimaradt ötvenhat ritkán énekelt ének, viszont bekerült kétszáztíz új dicséret, ezzel együtt százhuszonnyolc új dallam, valamint több korábbi dallam és szöveg is módosult. A gyülekezeti éneklést segítő orgonakíséreteket tartalmazó (végleges) korálkönyv megjelenésére viszont még egy keveset várni kell, a kántorok addig a már elkészült és az internetre feltöltött kottákat használhatják.

A korálkönyv szerkesztésének kulisszatitkaiba Szabó Balázs zenetörténész, a győri Széchenyi István Egyetem Művészeti Karának egyetemi docense, a Székesfehérvár-Budai úti Református Egyházközség kántora, valamint Méhes Balázs orgonaművész, a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karának dékánhelyettese, tanszékvezető főiskolai tanára, az új református korálkönyv szerkesztőbizottságának tagjai avatják be olvasóinkat. Az eddig használt korálkönyvet a fekete énekeskönyv 1948-as megjelenése után tizenegy évvel adta ki az egyház. Néhány év múlva remélhetőleg az orgonák kottatartóin lehet az új, amely valójában nem is egy, hanem – a jelenlegi tervek szerint – öt kötetből áll majd. – Egyetlen nagy korálkönyv már nem képes lefedni mindazt, ami egy modern kíséretgyűjteménytől elvárható, ezért legalább három, de inkább öt különálló kötetben gondolkodunk – mondja Szabó Balázs.

KEZDŐKNEK, HALADÓKNAK

A kötetek elnevezése nem végleges, de a funkciójuk már kezd letisztulni. Az új korálkönyv alapját az Alapkötet munkacímű gyűjtemény adja, amely az énekeskönyv minden dallamát tartalmazza majd könnyen játszható manualiter (pedál nélküli) letétek formájában. – Százszázalékos repertoárt adnánk a kántorok kezébe, amelynek anyagát úgy igyekszünk összeállítani, hogy a Kárpát-medence minden gyülekezetében használható legyen – ismerteti a bizottság elképzelését Szabó Balázs. – Az Alternatív címűbe azok a letétek kerülnének, amelyek már pedáljátékot is igényelnek, és stílusukban elemelkednek az Alapkötet egyszerű tételeitől – folytatja a bemutatást. Az ebben található letétek nem feltétlenül modernebb nyelvezetűek az Alapkötetben lévőknél, de eljátszásukhoz orgonára, valamint nagyobb elméleti és technikai tudásra lesz szükség.

Még nem dőlt el, mely kötetek kerülnek nyomtatásba, mint ahogy az sem, milyen formátuma legyen a papíralapú könyveknek. – Egy ezerhatszáz oldalas könyvet senki sem tenne fel szívesen a kottatartóra, ezért már az elején arra gondoltunk, hogy talán laponként szétszedhetőnek kellene lennie, és a kántornak csak azokat az oldalakat kell felvinnie az orgonához, amelyekre szüksége van – vázolja az egyik lehetséges tervet Szabó Balázs. – Ezt nem mi találtuk ki, a bajoroknak hamarabb eszükbe jutott – fűzi hozzá Méhes Balázs.

Az új korálkönyv egyik része kifejezetten a kántorképzést hivatott segíteni. A Koráliskola munkacímen készülő kötetbe a gyülekezeti éneklés kíséretének tanulásakor is használható, egyszerű, két- vagy háromszólamú letétek kerülnek, ezek egyszerűségük ellenére is olyan igényességgel készülnek, amely lehetővé teszi a liturgikus felhasználásukat. Ennek létrehozását a bizottság harmadik tagja, Bessenyei Mihály matematikus, egyetemi docens javasolta. Az egyik elképzelés szerint a Koráliskola nemcsak dallamokat, hanem szöveget, leírásokat, javaslatokat is tartalmazna például az intonációszerkesztés vagy a letétírás alapelveiről, de erről még nem született döntés. A negyedik kötet intonációgyűjtemény lesz, míg az ötödikben kíséretes anyagok lennének, amelyeket zenés áhítatokon, rétegalkalmakon, bibliaórákon használhatnának a kántorok.

– Ez az öt kötet alkotná az új református korálkönyv korpuszát. Hogy ezek közül melyik lesz nyomtatott és melyik interneten elérhető, arról még egyeztetni kell – mondja Szabó Balázs, aki úgy véli, az Alapgyűjteménynek és az Intonációs kötetnek mindenképp papíralapon kellene megjelennie, mert a legtöbbször ezeket használják majd a kántorok.

NEM LEHET ÖNCÉLÚ

A korálkönyv letéteit a bizottság által felkért muzsikusok készítik, rendkívül igényes lektorálásukat Gárdonyi Zsolt orgonaművész-zeneszerző, a Würzburgi Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott professzora végzi el. A kész tételekről végül a háromtagú grémium dönti el, hogy bekerülhetnek-e a kiadványba. – A mi felelősségünk olyat tenni ki a kirakatba, amit követendőnek találunk. A német testvérkiadvány ebben a tekintetben számomra mintaértékű, abban tényleg nagyszerűen látszik, hogy a liturgiai mellett jelen van a pedagógiai célzat is. A korálkönyvből az énekkíséreten túl a zenetörténeti korok stílusát, a helyes többszólamú szerkesztést is megtanulhatja a kántor.

Ha jó a letét, akkor láthatja azt is, mit jelent szólamokban gondolkodni, amit a karvezetésben is hasznosíthat, de mindez hozzásegít ahhoz, hogy idővel saját letétet is készítsen az ember. Szerintem az egyházzene ezek által az egyik legöszszetettebb terület a maga nemében – véli Méhes Balázs. – Az a célunk, hogy a beválasztott letétek legyenek könnyen érthetők, könnyen játszhatók, mégsem sematikusak. Legyen karakterük, tartalmazzanak valamit, ami egyedivé teszi őket – teszi hozzá.

Szabó Balázs szerint meg kell találniuk azt a pontot, ahol a letétek használhatóságának határa húzódik, mert lehet egy tétel magas művészi színvonalú, bonyolult és összetett harmóniavilágú, ám hiába, ha azt a jelenleg szolgáló kántorok döntő többsége nem tudja eljátszani. – Az ilyen „túlírt” letétek a gyülekezeti éneklést sem segítik, pedig ennek vezetése a kántor fő feladata. Ugyanakkor meg kell találni a komplexebb megközelítések, a modern harmóniavilág felhasználásának lehetőségét, hiszen erre is van határozott igény – szögezi le a gyülekezeti kántorként is szolgáló egyházzenész. Annak érdekében, hogy visszajelzést kapjanak a már elkészült letétekről, a bizottság tagjai a nyáron felkeresték a pápai, a budapesti és a debreceni kántorképzőket, ahol értékes információkhoz jutottak ezekről.

– Nekem a kántorképzős látogatáson az A-szint meghatározása volt a legfontosabb – mondja Szabó Balázs. – Kitettem négy kántorképzős növendék elé az egyik olyan, az Alapkötetbe szánt letétet, amely addig nem volt elérhető az interneten, kértem őket, hogy játsszák el – idézi fel a tesztet, amely végül jó eredménnyel zárult.