Bátorságra is szüksége van a hívő embernek. Rámutat bírái alkalmatlanságára. Sajnos nem ismeretlen jelenség napjainkban sem, hogy olyan valaki ítél a törvény nevében, aki maga sem tartja be a rendelkezéseit. Bölcsesség is kell, amellyel megpróbálja legalább egy részüket megnyerni. (Tudjuk, hogy az első keresztyének között voltak megtért farizeusok is.) Egész magatartásának az alapja, hogy ő az Úré, és így Isten felől nézi az embereket, köztük bíráit is. A lényeg az, hogy a hívő állandó kapcsolatban legyen az Úrral. Ezt a különleges helyzetre nézve természetfölötti élményben kapja meg az apostol; imádságban, igeolvasásban mindnyájunknak lehetőségünk van rá. A vasárnap nyugalmát is erre kaptuk.

Préd 1.

16. zsoltár

Egyedül az Istennel való belső közösségben lehet kibírni az ellenség támadásait. Ebben azt is rábízzuk az Úrra, hogy továbbéltet-e, vagy bátor halálunkkal kell-e őt dicsőítenünk. Azért lehetséges ez, mert teológiánk középpontjában a feltámadás (Jézusé és a miénk) áll. Pált még éltetni kívánja, ehhez különböző eszközöket használ föl. A támadás immár nem a felhergelt tömeg vak indulata, hanem átgondolt terv, amely megnyeri Izráel vezetőinek (főpapoknak, véneknek) a közreműködését. Isten eszközei: egy váratlan elszólás, egy figyelmes unokaöcs, ennek talpraesettsége (bejut Pálhoz, beszél az ezredessel), továbbá római katonák, akik komolyan veszik a helyzetet. Isten gyakran hétköznapi események által gördíti előre a szolgálat ügyét. Pál nyugalmát éjszakai látomásának (23,11) üzenete adja: bizonyságot tettél Jeruzsálemben, Rómában is tanúságot kell tenned. Ezt a bizonyosságot mi is elnyerhetjük az Úrral való közösségben, imádság, bibliaolvasás, igehallgatás közben.

Préd 2,1–11

619. dicséret

Az ezredes eljárása tisztességes. Levele is, bár nem pontosan követi az igazságot, hogy a maga szerepét szépítse. Cézáreáig biztonságban eljut Pál, onnan pedig már nem fenyegetik az orgyilkosok. A veszélyek ezzel persze nem múltak el. Amint majd látni fogjuk, ennek egyik oka a római tisztviselők romlottsága. Ennek itt annyi előjelét látjuk, hogy az ezredes levele ellenére a helytartó nem helyezi szabadlábra. Itt kezdődik az a hosszú időszak, amikor úgy tűnik, Pál az események játékszere, minden bizonytalan körülötte. Az ilyen helyzetet akkor lehet jól kibírni, ha tudjuk: életünk és szolgálatunk az Úr kezében van. Pál fogságairól tudjuk, hogy nem voltak terméketlen időszakok. Ő itt hirdethette az Igét olyanok előtt, akikhez másképp nem jutott volna el. Azt is tudjuk, hogy fogságaiból tartotta a kapcsolatot korábbi missziói területével, fontos leveleket írt az akkori gyülekezetek hasznára – és a mi épülésünkre.

Préd 2,12–26

127. zsoltár

Találkozunk itt a jog korlátaival: lincselési kísérlet történt a jeruzsálemi templomban, s onnan a hatóság szabadította ki Pált. Az volna a logikus, ha miután biztonságba helyezték, elengednék. Ehelyett fogságban tartják, hívatják a vádlóit. Lehet, hogy az írott jog keretei között ez a helyes eljárás. De hol vannak a gyilkossági kísérlet felbujtói, végrehajtói? Itt tehát a jog alapján szenved az ártatlan, és nem ítélhető el a bűnös. A jog korlátaival találkozunk, sőt mondhatjuk: az ember korlátaival, hiszen a jog az ember nagyszerű alkotása. Ezért is kell a hívő embernek a magasabb, a valódi igazságért dolgoznia. Látjuk, hogy a halandók milyen gyorsak a rosszra. Öt nap múlva már ott vannak (két nap az út Jeruzsálemtől Cézáreáig). A vád igazságmorzsákat tartalmaz ugyan, de alapjában véve hazug. Látszik, hogy nagyon fontos nekik Pál elítéltetése. Egy ember által Jézus ügyét támadják. Hogyan viselkedjék Jézus követője hasonló esetben? Egyrészt: ne álljon ellent az Úr akaratának, akkor se, ha nehéz. Másrészt: ne ijedjen meg, ha ellenállással találkozik. Harmadrészt: legyen legalább olyan buzgó a jóra, mint ők a rosszra.

Préd 3,1–8

620. dicséret

Továbbra is látjuk a jognak mint emberi intézménynek a gyengeségét. Itt áll egy ártatlan ember, aki fogságban marad, egy személytelen intézmény vezetősége mint vádló, akik valójában nem tudhatnak a vád alapját képező cselekményről. És sehol sincsenek a tényleges bűnösök, akik annak idején az indulatokat kirobbantották. Ezért kell sokat imádkoznunk a társadalomért, annak vezetőiért, hogy minél inkább Isten akarata jusson érvényre az életben. Pál beszéde a védekezésen kívül szép bizonyságtétel, ezzel is példát ad nekünk. Vall arról, hogy Isten népe egy nép. Ez megfelel a törvénynek és annak, amit a próféták tanítanak. Vagyis az Ószövetség – őt is kötelezi. Természetesen ezeket ő már Jézus által látja és értelmezi. Erre utal a 14. versben: a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak. Hisz a feltámadásban, ebben is egy a zsidóság nagyobb részével. Ő persze a feltámadásban is úgy hisz, hogy találkozott az élő Jézussal. Azt itt most nem részletezi, hogy ez a Jézus a zsidók messiása és ezen túl a népek megváltója. Tiszta a lelkiismerete, a népe iránti hűség hozta Jeruzsálembe, adományokat hozott és templomi – tisztulási – szertartáson vett részt.

Préd 3,9–22

244. dicséret

Eddig a jog intézményének mint emberi alkotásnak a korlátaiból kaptunk ízelítőt, most már súlyosabb kérdés áll előttünk: mi lesz, ha a jog alkalmazása romlott emberek kezébe kerül? Félix – Publius Corne lius Tacitus római történetíró szerint – egy király hatalmát egy rabszolga lelkületével gyakorolta. Ő valóban felszabadított rabszolga volt, egy római helytartónak pedig a maga területén valóban szinte korlátlan hatalom adatott. Druszilla Heródes családjából származott. Ők akkor már körülmetélkedett zsidók voltak, de első férjét elhagyta, és így lett Félix felesége. Ilyen emberektől függ Pál sorsa. Mondhatjuk, a szenvedő egyház korai példája. Az apostolnak megadatott, hogy egy római helytartónak szólhatott a Jézus Krisztusban való hitről. Más kérdés, hogy volt-e foganatja. De olyan körben szólhatott az Ige, ahova másképp nem jutott volna el. Kiszolgáltatott helyzetben volt, de az igehirdetés tartalmában nem tett engedményt, ebben is példa a számunkra. Hogy ilyen házaspárnak nem tetszett az igazságról, önmegtartóztatásról, jövendő ítéletről szóló tanítás, azt nem csodáljuk. Csodálnivaló az, hogy az apostol kimondta. Pál ekkor már a kezdődő keresztyénség egyik vezető alakja, nagy területen az egyház megalapítója, nem volt alaptalan Félix várakozása, hogy majd vesztegetési pénzt kap szabadulásáért. Persze keresztyének erre nem hajlandók. Így Pál cézáreai fogsága két évre nyúlt. Félix csúnya emlékeket hagyott a zsidókban, legalább búcsúzóul kedveskedett egy újabb igazságtalansággal. Pál szenvedett a Krisztus ügyéért, de szolgálata azalatt is folyt, az ügy előrement.

Préd 4,1–16

842. dicséret

Ismétlődnek a témák. Csődben van a jog. Két éve fogságban van valaki – ítélet nélkül –, csak azért, mert nem fizetett vesztegetési pénzt. Az ítélet nélküli fogva tartás végigkíséri az emberiség történetét a királyságokon, fejedelemségeken át egészen a modern diktatúrákig. Mindenütt keserves szenvedés, igazságtalanság forrása volt. Csődben van a vallás is. A legfőbb vezetők orgyilkosokkal fognak össze, hogy eltegyenek valakit az útból. Újra csak imatéma Isten népének a társadalom, a vallások megtisztulásáért könyörögni. Az ellenség fürgesége ugyancsak példás, tanulhatunk tőlük. Ahogy az új helytartó megjön, ott vannak ők is az igényükkel. Az új helytartó, Fesztusz – történelmi ismereteink szerint – tisztességesebb az elődjénél, de persze nem tud mindent, először tájékozódnia kell. Óvatos, nem teljesíti azonnal a jeruzsálemi vezetők kívánságát, ezzel megmenti Pál életét.

Préd 4,17–5,8

65. zsoltár