A sorozat magyarul megjelent részeinek első darabja, az Egy kegyes kétbalkezes naplója – a szerző szerint a leghumorosabb kötet – a gyülekezeti és a családi élet hétköznapjai által mutatja be a keresztyén lét küzdelmeit. „Nagyon jó keresztyén lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet” – summázza egy alkalommal a főhős.

A Kegyes kétbalkezes visszatér című kötet már reflektál a szerző sikereire: Adrian keresztyén előadói karrierjét követhetjük végig. Főhősünket számtalan helyre hívják meg, az idősek teadélutánjától kezdve egy gyerek-istentiszteleten át egészen Ausztráliáig vezet az útja. Az egy Kegyes kétbalkezes és a gyülekezeti hétvége történetében Adrian már elmúlt hatvankét éves, fia, Gerald pedig lelkész egy másik gyülekezetben, amellyel közös hétvégét szerveznek. A családot újra együtt láthatjuk, kiegészülve a derűs és szeretetteljes Josey-val, Gerald feleségével, és közös gyermekükkel, Cameronnal.

Nem mondhatnánk, hogy az irónia és a humor meghatározó volna a Bibliában, olyan igeszakasszal nem is igen találkozunk, amelyet viccesnek jellemeznénk. Talán ha Jónás történetét végiggondoljuk, felfedezünk benne némi komikumot. A duzzogó próféta sértetten ül Ninive mellett, és várja, hátha az Úr mégis elpusztítja a várost. Aztán amikor az Isten férget küld, hogy elszáradjon a bokor, amely árnyékot adott neki, akkor haragra gerjed. „Akkor Isten ezt kérdezte Jónástól: Igazad van-e, amikor haragszol e miatt a bokor miatt? Ő így felelt: Igazam van! Haragszom mindhalálig!” (Jón 4,9–10). Bár ez a hisztérikus reakció, illetve a zsákruhát öltő és böjtölő ninivei állatok képe némi mosolyra adhat okot, nem a humor és az irónia Isten általános eszközei az örömhír közvetítésében.

Az irónia pedig – még ha önmagunkra irányul is – gyakran keserűségre, elégedetlenségre utal, amelyek nem kifejezetten az egészséges keresztyén élet jellemzői. A humorral még csak-csak megbarátkozunk, ha nem más kárára történik. De mit kezdünk az iróniával? Rombolónak és bűnösnek tituláljuk, igyekszünk elkerülni? – vetődik fel a kérdés.

Adrian Plass angol keresztyén szerző Kegyes kétbalkezes könyvsorozata (a magyar kiadásban: Egy kegyes kétbalkezes naplója, Kegyes kétbalkezes visszatér, Kegyes kétbalkezes és a gyülekezeti hétvége) szórakoztató olvasmány. Nem pusztán vicces, egyenesen ironikus, szatirikus, sőt, gyakorta kifigurázza a keresztyén szubkultúra különböző szegleteiben jellemzően előforduló karaktereket, jelenségeket. Találkozhatunk neveletlen lelkészgyerekekkel, túlbuzgó és zavarba ejtően pozitív hívőkkel, megkeseredett és életunt szolgálattevőkkel, teljesen megbízhatatlan gyülekezeti tagokkal, ítélkező hittestvérekkel és még sorolhatnánk. Természetesen józan és kiegyensúlyozott figurák is megjelennek a színen, mint például a férjeiket jobb belátásra bíró feleségek vagy bölcs gyülekezetvezetők.

Bár az események az Egyesült Királyságban, alapvetően anglikán közegben játszódnak, a szereplők akár a Magyarországi Református Egyház vagy bármely más protestáns közösség tagjai is lehetnének, de megkockáztatom, hogy a katolikus olvasók is könnyen ráismerhetnek magukra a sorok között. A főhős, Adrian egy „kicsit kelekótya, ugyanakkor gyermekien őszinte figura” – ahogy a szerző fogalmaz. Felesége, az odaadó és türelmes Anne, illetve a fiuk, Gerald, aki az utolsó kötetben már felnőtt lelkészként jelenik meg, tökéletesen alkalmasak arra, hogy bemutassák csetlő-botló hívő életünket. A könyvek sikere – szórakoztató mivoltuk mellett – az őszinteségben rejlik.

A szerző az utolsó kötet bevezetőjében megosztja az olvasókkal életének és íróvá válásának folyamatát, küzdelmeit. Amikor a nyolcvanas évek végén papírra vetette első műveit, a keresztyén könyvpiac leginkább spirituális módszereket bemutató, lelkiségi témájú könyvekkel volt tele, amelyek a különféle problémák megoldására fókuszáltak. Ezzel szemben Adrian Plass humorosan, de nyers őszinteséggel, néha fájdalommal és keserűséggel írt küzdelmeiről, nehézségeiről.