Folyik tovább a kísérletezés az apostol elpusztítására, csakhogy a vádakat nem tudják bizonyítani. E rettenetes buzgalmat csakis a Jézus elleni gyűlölet magyarázza – Pál őt képviseli. Már régen letűntek a színről azok az ázsiai zsidók, akik annak idején a templomban meg akarták ölni, itt a hivatalos vezetőség lép föl. Az ő buzgalmukat talán fokozza az a tudat, hogy Pál valamikor az ő kiváló eszközük volt, de hirtelen megtérés – pálfordulás – után Jézus ügyének zászlóvivője lett. Az apostol Jézusért vállalta a szenvedést. Ebben példánk. Végül azonban él római polgárjogával, és a császárhoz fellebbez. Többen elhamarkodottnak ítélik Pálnak ezt a lépését, mondván, hogy Fesztusz elengedte volna. Csakhogy amit a szereplők utólag mondanak (26,31k), azt nem kell egészen komolyan vennünk. Pál csak azt tapasztalta, hogy két éve fogságban van, bűnösségét nem állapítják meg, mégsem engedik el. Továbbá: Fesztusz felajánlotta, hogy leviteti Jeruzsálembe. Lehet, hogy ő ezt jóhiszeműen tette, de Pál tudta a korábbiak alapján, hogy emögött a jeruzsálemiek gyilkos szándéka áll. Harmadszor: régóta Rómába készült. E szándékában látomása által megerősítést kapott: „Aznap éjjel pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!” (23,11) Ha a császárhoz föllebbez, oda viszik. Talán még az is fölcsillant előtte, hogy így a császár előtt is bizonyságot tehet. Igaza lett, oda jutott, és – ha enyhe fogságban is – két évig szolgált ott. Préd 5,9–19.

93. zsoltár

Magas rangú látogatók Fesztusznál: Agrippa – ükapja a gyermekgyilkos Heródes, nagyapját nevezte Jézus rókának, apja Jakab gyilkosa (12,1kk), ő maga egy vármegyényi területen ugyan, de király. A család egyébként körülmetélt izráelita. Bereniké, a testvére szép és gazdag. Volt már férjnél (az izráelita törvények ellenére nagybátyjával), aztán bátyjával élt, majd megint férjnél, azután megint a bátyjánál, később a nála fiatalabb Titusz császár szeretője, amíg az haza nem küldi Rómából. Fesztusznak kapóra jönnek mint izráeliták. Azt reméli, segítenek kiigazodni Pál ügyében, hogy értelmesen megírhassa, miért küldi a császárhoz. A leírtakból kitűnik, hogy számukra nem belső kérdés Pál ügye, csak alkalmi érdeklődés, beszélgetési téma.

Préd 6

223. dicséret

Díszes hallgatóság, az apostol beszélhet előttük, de láncokat viselve. Szinte azt éreztetik: meghallgatunk ugyan, de nem számítasz nekünk. Az apostol ennek ellenére odaáll, és hirdeti az Igét. Az egyház ügye megy előre, mert szól az Ige olyan körben, ahova másként nem hatolt volna be. Ne felejtsük el, nem csak hárman hallgatták, ott volt a kíséret is. Ehhez alázat kell és céltudatosság. Ebben az előkelő körben ő az egyetlen, aki tudja, mit akar. Tényekkel érvel. Mivel Agrippa és Bereniké zsidók, a legjobban ismét megtérése történetével tudja megmagyarázni azt a változást, amely a régi és a mai felfogása között van. Amikor meghódolt a feltámadott Jézus előtt, erősebb világhoz kapcsolódott az élete: a mennyhez, az örökkévalósághoz. Ezt kínálja fel mindazoknak, akik hallgatják. Jézus elfogadása döntés, a mennyei látomástól kezdve Pál élete meg van váltva. Szilárdabb és biztosabb lett, mert Jézus kezébe helyezte, de nehezebb és veszélyesebb is, mert a szolgálat sok fáradsággal jár, és Jézus követőit üldözik. Ennek ellenére hallgatóit is a döntés felé igyekszik vezetni.

Préd 7

772. dicséret

Fesztusz gúnyos megjegyzéséhez hasonlókat a mai hívőnek is tűrnie kell. Pál nemcsak tűri, nem sértődik meg, hanem válaszában egyúttal döntésre hív. Akár zsidó, akár pogány, döntenie kell. Ezt is tanulhatjuk tőle. Agrippa megérti a felhívást, előkelően lerázza magáról. Óriási a különbség. Magas rangú és gazdag úr egyfelől, másfelől Pál, aki láncok nélkül is szegény és hatalom nélküli ember. Mégis ő kívánja Agrippának, hogy olyan legyen, mint ő. Igen, mert a hívő ember Jézus által Istennel való közösségben él, halála után pedig az üdvösség vár rá. Ez pedig többet ér a világ minden kincsénél. Ez adja Pálnak a halálmegvető bátorságot, sőt fölényt, amikor olyanok előtt áll, akiktől földi sorsa függ. Az előkelőségek záró beszélgetéséből az tűnik ki, hogy ebből megértettek valamit. Ha nem fogadták is el, de némi megbecsüléssel nyilatkoznak róla.

Préd 8

251. dicséret

Az aprólékos és hosszadalmas leírás érzékelteti, mennyire körülményes volt egy ekkora utazás Cézáreából Rómába. Erre az útra az apostol két évvel ezelőtt Jeruzsálemből akart elindulni. Tehát önként – és nem fogolyként. Ennek a keserves útnak a leírásából látjuk, mekkora áldozatokra volt hajlandó a hit terjesztése érdekében. Az utazás ugyanis akkor sem lett volna könnyű, ha nem bilincsekben megy. Látjuk azt is, hogy a keresztyén testvériség nem volt puszta szó. Szidónban barátokat talál, akik segítenek rajta. A többes szám első személyű elbeszélés azt jelenti, hogy vele volt a könyv írója, Lukács, „a szeretett orvos”, az ő szerepét nem kell hangsúlyozni Pál életkorát és az átélt viszontagságait tekintve. Önként osztja meg vele az utat Arisztarkhosz, aki már megtapasztalhatta, hogy nem könnyű Pál kísérőjének lenni (19,29), másokkal együtt ment vele Jeruzsálembe (20,4), ott ugyanazt átélhette. Megosztotta római fogságát is („Köszönt titeket Arisztarkhosz, az én fogolytársam és Márk, Barnabás unokaöccse, aki felől utasításokat kaptatok, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok be…” – Kol 4,10). Hűsége legyen példa előttünk! Nagy egyéniség volt Pál, példája mégis mutatja, hogy a keresztyén szolgálat a „szeretetben összeforrott” közösség munkája. Ebben a közösségben mindenkire szükség van. Jólesik Isten ajándéka, ha szolgálatunk közben találkozunk emberséges pogányokkal is. Ennek példája Júliusz, a császári csapatból való százados.

Préd 9

801. dicséret

Meg szokták vádolni a Bibliát, az igehirdetést, hogy ,túl szent" életidegen. Ezek a szakaszok bőven tanúsítják, hogy erről szó sincs. Bemutatják a hívőt, hogyan áll meg a hétköznapi élet nehézségei között. Arról is tanítanak, hogyan viselkedjék a társadalomban. Az emberek ugyanis igen magabiztosak, amíg nincs baj. Amikor viszont a nehézségek jönnek, tanácstalanná válnak. A keresztyén viszont akár jóban, akár rosszban - Isten gyermekeként viselkedik. Az apostol tudja, hogy Rómába kell jutnia. Akármilyen nehéz is, oda fog jutni, sem emberi, sem természeti erő nem akadályozhatja ezt meg. Nincs rosszabb, mint nem tudni, hova tartunk. De honnan tudhatja, akinek nincs kapcsolata az Úrral? Aki tudja, az tele van bátorsággal, bizalommal. Ez nem istenkísértő vakmerőség. Ezt jelzi, hogy éppen Pál tanácsolja, ne menjenek tovább. Vezetője a sötétben az Úr ígérete (23—25),. Amikor a többiek felelőtlensége miatt bajba kerülnek, ő tud biztató szót mondani. A sötéten átvilágít az Úr Igéje, amelyet Pál kapott és továbbad. Imádkozzunk, hogy a mai egyház tudja teljesíteni ezt a szolgálatot a mai világban!

Préd 10

158. dicséret

A hívő ember a többieket is bátorítja. Ne felejtsük el, Pál egy hajóban, ugyanazon viharban utazik a többiekkel. Nem külső szemlélők vagyunk, hanem együtt hánykolódunk egy életveszélyes világ megpróbáltatásai között. Ráadásul Pál még fogoly is. Vannak, akik a többieket cserben akarják hagyni, a hajósok szökni próbálnak. Ennek eredménye, hogy még mentőcsónakjuk sem marad (30–32). Az egyéb terhet, rakományt már korábban kidobálták. Ekkor mutatkozik meg, hogy a hit ereje nagyon hétköznapi dolgokban is segít. Mivel Pál biztonságban érzi magát az Úr kezében, az ő gyomra nem szűkült össze az izgalomtól. Tudja, hogy az utolsó meneküléshez, földet éréshez erő is kell, evésre biztatja sorstársait, ezzel valószínűleg sokuk életét menti meg. Az előevés lehetővé teszi számára az előimádkozást. Anélkül biztos nem tűrték volna, vagy nem figyelnek rá. Ki tudja, melyik bátor tettünk teszi lehetővé, hogy a bizonyságtételünkre figyeljenek! Egy biztos: mindnyájan földet érnek. Ebben része van Pál szolgálatának és a római százados becsületének is.

Préd 11

705. dicséret