... apostol jó lelkiismerettel végezte szolgálatát Isten és emberek előtt, mégis vagy éppen ennek következményeként sorozatosan konfliktusba került. Jeruzsálembe visz adományokat, amelyeket az általa alapított gyülekezetektől gyűjtött össze az ősgyülekezetnek. Remélte, hogy ez az adomány híd is, amelyen át közelednek egymáshoz a zsidókeresztyén gyülekezet és az úgynevezett pogánykeresztyén közösségek. Nagy volt a feszültség közöttük, amit mi ma már nem nagyon tudunk átérezni.

A kérdés: meg kell-e tartani a zsidó vallási előírásokat, törvényeket, és bevezetni azokat az új gyülekezetekbe is, ahol csak az evangéliumot hallották a hívők, a törvényt nem. Az apostoli gyűlés, az első nagy egyetemes zsinat (ApCsel 15) ezeket a nagy témákat megbeszélte, de a gyakorlatban maradtak kérdések, és Pálnak voltak nehézségei a kevert evangéliummal, amelyet a zsidókeresztyén vándorprédikátorok hirdettek. Megzavarták az emberek evangéliumi hitét, és Pál hitelességét is megkérdőjelezték.

Az apostol legnehezebb útja a jeruzsálemi templomba vezetett, amikor húsz év után bement oda Jakab apostol kérésére, hogy áldozatokat mutasson be magáért (és másik négy zarándokért is, akiknek nem volt pénze ezekre – ApCsel 21,17–26). Komoly összegbe került a mózesi törvény megtartása. A külföldről hazaérkező zsidóknak viszont kötelező volt, mivel tisztátalan, pogány országokból jöttek.

Pál alázattal elfogadta és elvégezte. Mégis félreértették, vádolták, a feldühödött tömeg a templomban meg is lincselte volna, ha a római ezredes közbe nem lép, hogy elfogja és kivonszolja őt onnan. Pálnak tisztáznia kell magát újra meg újra, hogy kicsoda ő és hogyan került abba a helyzetbe, hogy Jézushoz hasonlóan a nagytanács elé kell állnia. Nem értik, nem akarják érteni kalandos életútját, megtérését, azt a teljes megváltozást, hogy Saul farizeus, aki üldözte a keresztyéneket, maga Krisztus követője lett. Most meg ott van a templomban, mert tiszteli a törvényt, habár már Krisztus utazó nagykövete. Kiéleződik a helyzet. Zavart keltő a jelenléte, mint urának, Jézus Krisztusnak. A koholt vádak ellene: lázítás a törvény és a szent hely ellen, a templom meggyalázása.

A perben a fogoly Pál a helyzet ura. Öntudatosan védi magát: „én teljesen tiszta lelkiismerettel szolgáltam Istennek mind e mai napig” (ApCsel 23,1). Ezért meg akarják ütni, de nem hagyja szó nélkül az igazságtalan és törvénytelen bánásmódot. Keményen szól vissza, majd okosan vezeti a beszéde fonalát úgy, hogy mindjárt egymásnak ereszti ellenségeit, a farizeusokat és a szadduceusokat.

(folytatjuk)