Már gyermekkorában is rádiós szeretett volna lenni?

Igen, valami olyasmi. Fel tudom idézni egy óvodáskori emlékképemet, amelyben ülök a tükör előtt, és tévébemondónőt játszom. Kudlik Júlia volt a kedvencem. Tipikusan rossz pályaválasztó voltam. Már akkor érdekelt az irodalom, a történelem, viszont a lustaság győzött, és a matek is jól ment, így lettem programozó matematikus. Akkor indult a képzés, érdekesnek tűnt, de tanár nem szerettem volna lenni.

Végül mégis az lett…

Programozóként álltam munkába, de utána éreztem, nem jó nekem csak gépekkel meg programokkal foglalkozni, iszonyatosan hiányoztak az emberek. A Molnál dolgoztam, egyszer részt vettem egy tanfolyamon, ott hasított belém a felismerés, hogy valami ilyesmit szeretnék csinálni, azaz tanítani. Kiskunhalason akkor indult a Szilády Áron Református Gimnázium, bár akkor Kiskunfélegyházán éltem, de Halason tudták, hogy egyszer úgyis visszatérek. Bödecs Pál lelkipásztor indította el az iskolát, és elkezdte keresni a tanárokat.

Gyermekkorom óta gyülekezetbe járó voltam, tőlem is kérdezte, lenne-e kedvem hozzá. Teljes hévvel igennel feleltem! Elkötelezett voltam a közösség iránt, a hit iránt, és úgy éreztem, tanítani is szeretnék, mert sokkal jobban illene hozzám, mint a programozás. Azóta, mintegy harminc éve oktatok informatikát a Sziládyban.

Mellette pedig a Halas Rádió főszerkesztője, alapítója is. Mi indítja arra az embert, hogy rádiót alapítson, méghozzá keresztyént, reformátust?

Ifjúságvédelmi felelős is voltam a gimnáziumban, így láttam, hogy rengeteg fiatalnak, családnak picike dolgokon siklik félre az élete, hogy aztán tovább csavarodva akár egészen komoly családi tragédiákba torkolljon. Azt is éreztem, hogy van bennem üzenet, amelyet fontos lenne átadni. Ez idő tájt vettem részt egy lelkigyakorlaton, és ott a csendességben jöttem rá, hogy talán kicsit kiégtem: tenni akarok valamit, de nem tudom, mit.

Spirituális élményem volt, és bevillant a média szó. Ami azért is volt furcsa, mert én sokáig nem becsültem ezt a területet, de ott rájöttem, hogy nagyon is jól lehetne közvetíteni Isten evangéliumát vagy azokat a tapasztalati üzeneteket, amelyeket az ifjúságvédelem területén gyűjtöttem. Negyvenöt éves voltam akkor, ott volt bennem a közlési vágy és a felismerés: nekem ez az utam. Bödecs Pált is megkerestem, támogatott. Érdekes módon először a városi tévében született meg a vallási műsor, ahol szemléletformáló beszélgetések zajlottak diákokkal, szakemberekkel. Négy évig ment. Közben lehetőség nyílt arra, hogy kibéreljük a városi rádió frekvenciáját. Az egyházközség megpályázta, második körben nyertünk is, így indult el 2013. december 14-én a Halas Rádió. Halas, mert keresztyén és mert Kiskunhalas. Tulajdonképpen városi is, mert nincs másik rádió a huszonhétezres Kiskunhalason. Mi lettünk az ország második olyan református rádiója, amelyet a helyi egyházközség működtet.

Mit ad önnek a Halas Rádió?

Napi körülbelül öt-hatezer hallgatónk van, a műsortartalmunk huszonöt százaléka, minden negyedik mondata közvetlen igei üzenet, református istentiszteletek, tanítások. A leghallgatottabb sávban, reggel 6.45-kor sugározzuk A Nap Igéje című ökumenikus műsorunkat, amelyet Halas lelkészei és papjai segítségével szerkesztünk. Olyan, kétperces napindító üzenet, amelyet a hallgatók elvihetnek magukkal. Anyukám például mindig várja, mert ettől indul jól a napja. Csodálatos érzés, hogy én ebben részt vehetek, segíthetem a működését. Nekem ezt jelenti a misszió.

Leginkább mit szeret a munkájában?

Az emberekkel beszélgetni. Sokszor találkozunk olyanokkal, és tudatosan is keressük őket, akiknek az Úr megváltoztatta az életüket, valamilyen istenélményük volt, és ezt át is tudják adni. Nem a direkt, inkább az indirekt bizonyságtételben hiszek, mert aki még nem vallásos, azt ilyen módon lehet jobban megszólítani.