Neked van zseblámpád? Nagyon vicces dolog, igaz, hogy olyan pici eszköz, amely tényleg belefér a zsebedbe vagy akár a markodba is, milyen nagy fényt tud csinálni. De a legviccesebb az a zseblámpa, amelyik nem elemmel működik, hanem egy kicsi kar megforgatásával lehet újratölteni. Dinamós, azaz ha lemerül, a kar forgatásával te termeled újra az áramot.

A zseblámpa olyan, mint egy apró fényszóró, bátran tudsz vele közlekedni a sötétben. A lakásban csak ritkán van rá szükség, esetleg akkor, ha áramszünet van, vagy sötét zugban kerestek éppen valamit. Mert a zseblámpával jól be lehet világítani mindenhova. Ha kirándultok, nagyon hasznos tud lenni, főleg este a sátorban.

Ha esti sétára mész a szüleiddel, akkor is érdemes magaddal vinned, hogy megvilágítsd az utat a lábatok előtt. A bibliai időkben azonban nem ismerték az elektromosságot, így ha a sötétben a szabadban akadt dolguk, akkor fáklyákat használtak. Persze nem olyan szúnyogriasztós fáklyákat, amilyeneket manapság a kertekben, ha valami esti összejövetelt tart a család. Ezek a fáklyák bambuszból készülnek, és valójában kis olajmécsesek világítanak bennük.

A bibliai időkben a fáklyakészítéshez száraz fadarabokat kötöztek össze, a végüket olajba vagy felhevített birkafaggyúba, a birka zsírjába mártották, amely azután megdermedt. Később vékony csíkokra tépett vászondarabokkal vastagon körbekötöztek egy fadarabot. A vászon sokkal jobban meg tudta szívni magát olajjal vagy faggyúval, így tovább világított, mint amikor az egyszerű botokat gyújtották meg.

Gondoltad volna, hogy ilyen fáklyákkal meg lehet rémíteni a túlerőben lévő ellenséget is? Persze kellett hozzá egy kis turpisság, és ez az egész Isten ötlete volt… De mindjárt elmesélem.

Igazság szerint Gedeon igencsak aggódott, hogyan fogja legyőzni a midjániakat. Hiszen volt egy jó nagy serege. Több tízezer ember. Azokkal lett volna esélye. De Isten parancsára elküldte a katonái nagy részét. Összesen háromszáz harcosa maradt. Hogyan fog kiállni így az ellenség sok ezer emberével szemben?

Isten azonban nagyon jól tudta, mi aggasztja Gedeont, ezért azt mondta neki, ha fél megtámadni a midjániakat, akkor lopóddzon oda az ellenség táborához, és hallgassa ki, mit beszélnek a katonák. Amikor Gedeon odaért, egyikük éppen az álmát mesélte el a társának. – Azt álmodtam, hogy egy kerek árpakenyér gurult le Midján táborára, és amikor a sátorhoz ért, nekiütközött, úgyhogy az ledőlt; felfordította, a sátor pedig összedőlt (Bír 7,13).

A másik katona arcára kiült a félelem.

– Gedeon lesz az az óriási kenyér… – szólt remegve. – El fog minket pusztítani… Meglásd, a kezébe adta az Isten Midjánt és az egész tábort.

Amikor Gedeon visszatért a táborába, már tudta, mit kell tennie. A háromszáz embert három csapatra osztotta, mindenkinek a kezébe egy-egy kürtöt meg fáklyát adott, amelyek fényét egy-egy cserépfazékban rejtették el. Amikor az ellenség táborához értek, megfújták a kürtöket, és összetörték a kezükben levő cserépfazekakat.

A zsidó katonák felkiáltottak:

– Fegyverbe, az Úrért és Gedeonért! A midjániak ijedten kászálódtak ki a sátraikból. Nem értették, mi ez a nagy fényesség körülöttük. Nem tudták, mi ez a zaj. Teljesen összezavarodtak, azt sem tudták, ki az ellenség, ki a barát, úgyhogy egymást kaszabolták. Innentől már nem volt nehéz legyőzni Gedeon seregeinek a midjániakat, akik fejvesztve menekültek.