Olyan alapvetések dőlnek meg mostanában, amiket nem hittünk volna. Mondta volna azt bárki csak négy évvel ezelőtt, hogy be fogunk zárkózni, félni fogunk egymástól és egymásért, maszk mögül, biztonsági távolságból lessük a világot? Mondta volna valaki előtte, hogy nem lesz minden szokott termék elérhető? Elképzelhetetlennek tűnt. De mondta volna csak pár hónappal ezelőtt valaki, hogy csecsemőlefejezések történhetnek a mai világunkban, hogy gyermekeket tartanak élő pajzsként fegyveresek? Azt mondtuk volna, talán utoljára a barbár középkorban, de mi, derék emberiség ezt már meghaladtuk… Félelemmel nézzük a híreket, mi jöhet még.

A szomszédban is olyan hirtelen tört ki háború, fel sem ocsúdtunk. Milyen alap rendülhet még meg? „Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz ember?” – kérdi a 11. zsoltár írója. Mintha a dekonstrukcióra vagy még inkább destruktivitásra rendezkedne be a korunk. Már lebontottuk a tekintélyt, biztonságérzetet, evidenciákat, bontják az utolsó fekete-fehér, igennem, egyes vagy nullás kategóriát: a nemeket is. Nem maradt idea, nem maradt narratíva, módszer, iskola, amely érvényes. És a személyes életválságokról, megrendülésekről, sorstragédiákról és összeomlásokról még nem is beszéltünk. Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz ember?

Aznap, amikor olvastam, hogy Izrael bevonul Gázába, ijedten törtem a fejemet, mi lesz a túszok sorsa, vagy meddig gyűrűzhet még ez a konfliktus, és hány ország, hány érdekrendszer sodródhat akarva-akaratlanul bele… De hálás voltam Istennek, mert megelőzte a katolikus hírportál egy rövid képes idézete: „Isten a szenvedésre nem magyarázattal, hanem a jelenlétével válaszol.” Hálás voltam, hogy ezzel a gondolattal indult a reggelem, hogy ez megelőzte a háborús híreket. És milyen szeretetteli gondolat, hogy Isten nem magyarázkodással, rideg tézisekkel, okoskodással válaszol, ha tehetné is – sokkal inkább, mint bármelyikünk –, hanem önmagával. Az ő emberfeletti, transzcendens békéjével, gyógyításával, erejével. Logikával dacoló szeretetével.

Rossz vagyok a metaadatok megjegyzésében. A tartalom, az összefüggés megvan, de hogy azt ki, mikor és miért mondta… Most is csak ez a mondat maradt meg nekem, és mentem tovább az utamra. Amely épp Pannonhalmára vezetett egy interjú erejéig. Gérecz Imre atyával az Istenben való élés rejtelmeiről beszélgetve szóba került ez a mondat. És milyen izgalmas, ő is olvasta, és velem ellentétben emlékezett is, kitől származik: a jeruzsálemi pátriárkától. Aki nemcsak azért érdekes az Izrael és Gáza közötti konfliktus viszonylatában, mert közel van, és egyenes adásból látja a szomorú eseményeket, hanem azért is, mert Pierbattista Pizzaballa felajánlotta magát a túszok helyett.

Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz ember? Köszönöm a választ! „Bizony, igaz az Úr, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.