Lelkészek gyermekeként nőtt fel. Mindig is vonzotta ez a szolgálat?

Nem, sokáig nem szerettem volna lelkész lenni, visszahúzódó jellem vagyok. Isten mégis elkezdte kimunkálni bennem azt, hogy elinduljak a teológia felé. Az egyik sorsdöntő dolog harmadikos gimnazistaként ért, amikor így, utólag nézve meghatározó lelkigondozói beszélgetésem volt egy ismerőssel – akkor még nyilván nem szakemberként, de oda tudtam állni mellé. Viszont úgy gondolom, hozzájárult a családi hátterem is ahhoz, hogy lelkész lettem. Isten az élményeimen keresztül formált.

Jelenleg a mérnökmisszió vezetése mellett lelkigondoz is. Milyen elveket követ a misszió során?

Sok hazugság között élünk, és lelkigondozóként abban kell segítenünk az embereket, hogy észrevegyék, milyen hazugságok tartják fogva őket és hogy csak Jézus, az Igazság tud szabaddá tenni. Az elmúlt években különösen két Igét helyezett a szívemre Isten. Az egyik az az ézsaiási igerészlet, amelyet Jézus felolvas a zsinagógában: „azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak...”

A másikban Jézus ezt jelentette ki: „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” A lelkészi szolgálatom célja, hogy amikor őt hirdetem, róla beszélek vagy éppen egy élet alakulását figyelem, segítsek az embereknek meglátni azt a bőséget, amelyet Jézus akar nekik adni. A mérnökmisszió ennél specifikusabbnak tűnhet, de az alapkérdések mindenkinél ugyanazok. Az a missziónk, hogy az egyetemi hallgatók megtalálják a hivatásukat a választott szakterületükön, illetve hogy Jézust Megváltójukként ismerjék meg, és hogy általuk teljes az életük legyen.

Milyen missziói célokat szeretne megvalósítani a mérnökhallgatók közötti szolgálatában?

Fontosnak tartom, hogy minél inkább úgy ismerjük meg a mennyei Atyát, ahogyan Jézus bemutatta nekünk. Minél megragadhatóbbá szeretném tenni az egyetemisták számára azt a valódi istenképet, hogy ő igazi, szeretetteli mennyei Atya a számunkra, aki kapcsolatra teremtett bennünket. A fiatalok között sokan vannak, akik a maguk módján hisznek egy felsőbb lényben, ami jó kiindulási pont, első lépés. Én azt a küldetést kaptam, hogy egy láncszemként segítsem őket, hogy megismerjék Istent, mint aki életet, szeretetet, elfogadást, bűnbocsánatot, szabadságot adó Úr. Ráadásul ahogy egyre jobban megismerjük Istent, magunkról is egyre többet tanulunk, egyre inkább önmagunkra találunk, felszabadulunk arra, amire teremtettünk, és ezáltal tudunk kapcsolódni másokhoz is. Ennek az elősegítésére keresek most további módokat, hogy közösségben lehessünk az egyetemi misszióban, tudjuk egymást bátorítani abban, ami az igazság, ami az életet jelenti.

Milyen módszereket használ már ma is erre?

Az egyik mód például a közösségi médiában megosztott napindító, kis magyarázatokkal ellá tott Igék. Az a vágyam, hogy mindenki legalább naponta egyszer találkozzon Isten Igéjével, és ha mást nem, legalább azt az egyet elolvassa. Akár magyarázat nélkül is. Mert ha valami megmarad, az az Isten szava, amit ha meghallunk, már tud formálni bennünket. A Biblia ráadásul nagyon is az életről szól, a magyarázatokban is ezt az életszerűséget igyekszem megszólaltatni. Isten képes felnyitni a szemünket arra, hogy meglássuk a jelenlétét a mindennapi történésekben.

Ő minden oldalról azt segíti, hogy hozzá kapcsolódjunk és tapasztaljuk a szeretetét. Lelki immunrendszerünket azon keresztül is erősíti, hogy ezeket az apró dolgokat megláttatja velünk az életünkben. Így aztán betegség, krízis esetén a lelki egészségünk is gyorsabban helyre tud állni. Bár Isten előtt nincs lehetetlen helyzet, hiszem, hogy minél biztonságosabb kapcsolatban vagyok vele, minél szorosabbra van szőve köztünk a szál, amelyet a Szentlélek épít bennünk, annál könnyebben húz fel engem a mélységekből is. Én ezt a szálat szeretném a rám bízottakban erősíteni.