Traktorbemutató és paradicsomkóstolás: csak két érdekesség abból a napból, amelyet a sellyei szakképzőben töltött a budapesti delegáció. Kíváncsian ízlelték meg azt a paradicsomot, amelyet az intézmény saját üvegházában termesztenek. Az eljárás egyik különlegessége, hogy föld nélkül nevelik a paradicsomtöveket. Ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel gazdagodott a küldöttség a szakképző intézmény látogatása során. Az alkalom végén ültünk le beszélgetni Bruckner Lászlóval, akit először arról kérdeztünk, milyen létjogosultsága van a református egyháznak a szakképzésben.

REFORMÁTUS SZEREPVÁLLALÁS

– A rendszerváltozás óta egyre meghatározóbb az egyházi szerepvállalás a magyar közoktatásban és szakképzésben. 1948-ban teljesen kiszorították a köznevelésből az egyházakat, pedig a háború végéig hazánkban az oktatási intézmények háromnegyedét tartották fenn. 1990-re az előző rendszerből csak mutatóban maradtak fenn intézmények, ezek többnyire a lelkészi utánpótlás nevelését szolgálták. Ezért középfokon először főként a gimnáziumokat erősítették az egyházak. Az elmúlt évtizedekben kinyílt ez a lehetőség, így 2010 óta sok gyülekezet, egyházmegye, egyházkerület vett át vagy alapított óvodát, iskolát, középiskolát – mondta el a Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálatának főigazgatója. Sok gyülekezet misszióként tekint az intézményfenntartásra, a közösségépítés fontos színtereként. A háború előtt viszonylag nagy szerepet vállalt a református egyház az úgynevezett tanoncképzésben is. Ma már a magyar társadalom munkaerőpiaci szempontból aktív részének kétharmada középfokú végzettséggel rendelkezik.

– Az egyházak a rendszerváltozás után azért gondolkoztak elsősorban gimnáziumokban, mert szerették volna, ha az onnan kikerülő fiatalok diplomát szerezve befolyásoló tagjai lennének a társadalomnak. Ugyanakkor méltatlanul elfeledetté vált az, hogy a szakképzésben is jeleskedjünk. Ma Magyarországon az oktatási feladatok tizennyolc százalékát látják el az egyházak. Középiskolai szinten harmincegy, a szakképzésben viszont csak tizenegy százalék ez az arány. Ez azt jelenti, hogy nem vállaltunk megfelelő arányban az utóbbi feladatból – fogalmazott Bruckner László. Mint mondta, tapasztalható némi idegenkedés ettől a területtől. Ennek az lehet az oka, hogy a szakképzéshez negatív társadalmi képzetek társultak.

– Például az, hogy sok hátrányos helyzetű gyerek szorult ebbe az iskolatípusba. Ugyanakkor látni kell, hogy 2015 óta Magyarországon a klasszikus kézművesszakmák aránya megfordult: korábban kétharmad arányban szakmunkásokat, egyharmad arányban technikusokat képeztek, mára ez épp fordítva van. A technikusképzés egyre nagyobb elismertségét nemcsak az az ösztöndíjrendszer adja, amely ma mögötte áll, hanem az is, hogy a munkaerőpiacon azonnal és nagyon jól el lehet vele helyezkedni.

Bizonyos szektorokban a diplomásbéreket meghaladó fizetéssel – mondta Bruckner László, aki szerint a technikusi képzés lassan a mérnöki alapszintet elérő tudást adja. – Fontos feladatunk, hogy megértessük a szülőkkel: a technikusi oktatás rangos képzés. Ha az egyházunk a nagynevű gimnáziumai mellett a szakképzés területén is rendelkezne zászlóshajó intézményekkel, az több szülőt elgondolkodtatna azon, hogy a pályaválasztáskor merre terelgesse a gyermekét – magyarázta a főigazgató.