Gyönyörű adventi hír. Nem azt írja, hogy Isten fiai lesztek, hanem azt, hogy azok vagytok, hasonlóan ahhoz, amit Jézus mond a tanítványainak: „ti vagytok a föld sója”; „ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,13–14). Elbízhatnánk magunkat másokat lenézve, ha nem figyelmeztetne (21), őrizne, nevelne bennünket Isten törvénye (23). Mert ezt a méltóságot csak Krisztus segítségével tudjuk megőrizni. A törvény megmondja, mi a jó, mi a rossz, mit kell tenni, mitől tartózkodni. Időközben azonban a törvény megkeseredett és átokká lett rajtuk, mert senki nem tud neki eleget tenni. A vallás vezetői szigorították szertartásokkal, tisztasági és áldozati törvényekkel, és minél több lett (613 parancsolat, többnyire tiltás), annál biztosabb, hogy lehetetlen mind megtartani. Pál apostol merőben új látást ad róla: „a törvény nevelőnk volt Krisztusig.” (24) Jézus megjelenésével megszabadulunk az átoktól, Isten családjába tartozunk. Krisztusba keresztelkedünk, és beleöltözünk, amikor magunkat átadjuk neki (27). Mint testvért fedezzük fel embertársainkat, hiszen egyek vagyunk, mind értékesek nemzetiségre, nemre, rangra tekintet nélkül. A különbségek nem szűnnek meg, de harmóniába simulnak (28).

Jer 9

379. dicséret

Isten fiai vagyunk, egyre inkább azzá válunk, ha engedjük, hogy Szentlelke szabadságára vezessen. Ha egyszer belekóstoltunk a megváltottság, a szabadság ízébe, mi vagy ki késztethet arra, hogy visszatérjünk, visszacsússzunk mégis a korábbi szolgaság állapotába? Az apostol a tévtanítások hatására és veszélyére figyelmeztet. Féltő hang, szenvedélyes indulatok fűtik, eszteleneknek nevezi a galatákat (3,1). Azután újra érvel, majd szinte könyörög nekik. Az a bűnük, hogy nem mernek Isten szabadságában élni. Az istenfiúság örökösei, mégis kiskorúként viselkednek, mintha szolgák volnának, szabályoknak alávetve. Amíg az örökség birtokosa kiskorú, övé ugyan a gazdagság, de nem élvezheti. Gyám kell mellé, vagy nevelő, aki megmondja, mit kell tennie. Ma más kísérti az embert: lerúgta magáról a törvény gyámkodását, nemzedékek nőttek fel, akik nem is ismerik Isten tízparancsolatát. Nem is annak a szolgái, hanem a saját ösztöneiké. Az örömhír nekik szól: Isten Fia emberré lett, hogy mi Isten fiaivá legyünk (4). Vele kezdődik az igazi élet. Szentlelke ihlet, hogy kiáltsunk Istennek: „Abbá, Atyám!” (6) Az arám szó bizalmi viszonyt jelez: szerető, jó Atyánk az Isten.

Jer 10

392. dicséret

Az élet törvénye az, hogy a kiskorúságból érett felnőttkorra jussunk. A stagnálás, ha valakinél megáll a fejlődés, vagy visszacsúszik egy korábbi lelki állapotára – regrediál –, az betegséget jelez. Mi okozza ezt? Elhagyja az Ige olvasását, az imádságot. Keresztyén, de nincs benne vágy, hogy Isten Lelke vezesse lelki növekedését a mindig érettebb állapotra. Ha Isten nagykorúvá nyilvánít, attól kezdve nem teljesítményeket hajszolunk, hanem az ő szellemi örökségéből élünk, szüntelen változunk és megújulunk, Krisztushoz igazodunk. Vajon miért a boldogságot említi Pál itt? Visszaemlékezik arra, milyen erőtlen volt, miközben hirdette az örömhírt közöttük, a gyülekezet pedig nemhogy utálkozott volna betegsége miatt, hanem úgy fogadta, mint Isten angyalát, mintha maga Krisztus Jézus jött volna hozzájuk (14). Odaadásukban a szemüket is kivájták volna érte (15). Elmúlt az első szeretet tüze, a megváltottság boldogsága? Hiszen csak a boldog ember tudja önként és szabadon Krisztust követni. A szolgalélek boldogtalan, megkötözött, másokat hibáztat kényszerű életéért, nem tud szabadulni kötelékeitől. Akit Jézus Krisztus felszabadított, az a kegyelem örömében él.

Jer 11

393. dicséret

A törvény nem ad sem igazságot, sem üdvösséget. Hamis evangélium az, amelybe a tévtanítók szabályokat és törvényeket is kevernek, mint Isten kegyelmének feltételeit. Mi az ószövetségi történetek ősi ígéretébe gyökereztünk bele, amelyet Ábrahám kapott az áldással. Igaz, Ábrahám és Sára tíz év után türelmetlenné vált, mivel nem született meg az ígért gyermek. Várakozásuk elbizonytalanodott. Ez azonban intő példa nekünk: saját megoldásukkal letértek Isten útjáról. Abból pedig zűrzavar és konfliktusok sorozata támadt (1Móz 16). Ábrahám fia, Izmael test szerint a rabszolganőtől születik, és nem ő a megígért. Majd Izsák lesz az, aki az áldás örököse. Addigra viszály, vetekedés, féltékenység támad a családban az asszonyok és a fiak között (29). Ábrahám nem talál békességes megoldást. Micsoda káosz, ha magunk vesszük kezünkbe a történetünket! Ma a törvény gyermekei azok, akik test szerint beleszülettek a vallás kulturális keretei közé, de nem a Lélek szerint járnak. Az ígéret gyermekei a hitből születnek. Formálódásukat Isten Lelke végzi. El ne csábítsanak minket divatos filozófiák, ideológiák, a saját türelmetlenségünk! Tanuljunk meg Istenre várni!

Jer 12

394. dicséret

Lehetünk árulóivá a krisztusi szabadságnak? Ki lehet esni a kegyelemből? Fájdalmas kérdések. A félelem a szolgák mentalitása, a haszonlesés, a nyereségvágy a bérért, fizetésért dolgozók kísértése. Isten gyermekei azonban szabadok mindkét kísértésben, mert az ő igazságát keresik, ami szabaddá teszi őket ezektől. Jézus Krisztus azért jött, hogy a törvény szolgaságából fölemeljen. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36) Minden más, ami szabadságnak látszik, illúzió. Aki nem tudja önként, tudatosan elkötelezni magát Krisztusnak, visszaeshet az ösztönös vallásosság vagy a kegyességi szabályok teljesítésének szintjére, ahol Istentől félni kell, ezért üzletelni lehet (kell?) vele, megpróbálni a kegyeit elnyerni. A korabeli judaista tévtanítók ezt hirdették, ettől tántorodtak meg a galaták. Talán kevés a Krisztus-hit, jobb, ha körülmetélkedünk és a zsidó vallási szokásokat is megtartjuk? Pál itt határozottan és élesen fogalmaz: nincs helye kompromisszumnak és egyezkedésnek. Törvény vagy Krisztus? Vallásoskodás vagy élet a Krisztusban? Ezek egymást kizáró ellentétek, szembenálló élet- és hitgyakorlatok. Döntenünk kell! Egyedül Krisztus.

Jer 13

395. dicséret

A kovászhasonlatot Jézus egyik példázata kedvező értelemben használja. „Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vesz az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.” (Mt 13,33) Isten országának terjedésében ilyen csodák történnek, hogy a kicsi, a kevés is elég ahhoz, hogy nagy és hatalmas munkát végezzen el. Példázata biztatás: az örömhír, mint a kovász a lisztben, egészen áthatja a környezetét, megéleszti, életre kelti. Sajnos a rossznak is nagy lehet a fertőző hatása. A tetszetős, de hamis ideológia terjed, mint a betegség, ezért óvakodni kell a farizeusok kovászától, a képmutatástól (Lk 12,1). A kiemelt mondat a korinthusi levélben is ilyen kedvezőtlen értelemben szerepel (1Kor 5,6). Ahogyan a jóság, ha erős és hiteles, megéleszti a családot, a közösségeket a munkahelyen, gyülekezetben, az is igaz, hogy egyetlen rossz mondat mindent tönkretehet, egy társaságot, az egész család hangulatát, a barátságot. A méregből elég egy kevés, egészen kicsi mennyiség már szenvedést, kínos gyötrelmet okoz, halálos bajt szerez. Keressük az igaz és hiteles isteni üzenetet, igemagyarázatot!

Jer 14

403. dicséret

A törvény betartása teljesítményeket produkál, a Lélek munkája gyümölcsöt terem. Óriási a különbség. A gyümölcsöt nem én munkálom, hanem a Szentlélek Isten termi bennem. A mi világunk a teljesítményt díjazza, egyre nagyobb és látványosabb mutatványokkal ámítjuk el magunkat és egymást. Ez versengéshez, s ami még rosszabb, gőghöz, hatalmaskodáshoz vezet. A test cselekedetei azért gonoszak, mert tönkreteszik a kapcsolatainkat, mivel tetszeni akarunk. A törvény betartása azzal kecsegtet, hogy Isten is megdicsér ezért, sőt fizetség is jár nekem, benyújthatom a számlát: ezt és így teljesítettem, megtartottam, kérem a jutalmamat, az áldását, a sikert minden területen. A Lélek gyümölcsei pedig hálaadásból teremnek Istennek az emberek javára. A lelki érési folyamatban, növekedésben minden gyümölcs egyaránt megterem, mert egy tőről fakadnak. Tehát olyan helyzet nem létezik, hogy szeretet terem bennem, de öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás már nem (22). Mind együtt érvényesül. Ha valamelyik hiányzik, akkor az nem a Lélek gyümölcse, hanem (csak) az én lelkem, saját akaratom, erőlködésem, humanizmusom átmeneti eredménye.

Jer 15

404. dicséret