„Nettó” stílushiba

Az olasz eredetű nettó szó, mint ismeretes, a gazdaság, a kereskedelem szakkifejezése (nettó súly, nettó ár, nettó bér); az áru csomagolás nélküli – tiszta – súlyát, forgalmi adó nélküli közvetlen árát, illetve a munkavállaló adó- és járuléklevonások utáni bérét, a kézhez kapott összeget, a tiszta bevételt jelenti. Pl.: „A termék nettó súlya: 4,85 kg”; „Jogviszonytól is függ a nyáron munkát vállaló 25 év alatti diákok nettó jövedelme”.

Ehhez képest jó ideje olvashatjuk nyomtatva és elektronikus felületen, hallhatjuk tereken és termekben vagy éppen természeti közegben a szóban forgó melléknevet eredeti fogalomkörétől messze eltérő témájú szövegekben, afféle töltelékszóként: „Ez nettó pofátlanság és tiszteletlenség a szüleiddel szemben”; „Ez nettó aljasság, másként mondva, gazemberség”; „Ez nettó barbárság, semmi több”; „Ez nettó ostobaság”; „Vannak olyan dolgok, amiket nemhogy nem illik, de nettó gonoszság megkérdezni a másiktól”. Aztán használják még a „nettó butaság”; „nettó álszentség”; „nettó szégyen”; „nettó gyalázat” stb. jelzős szerkezeteket.

Amikor nem puszta töltelékelem a nettó, többnyire helyettesítendő a szövegbe illőbb rokon értelmű szóval: „volt miért bocsánatot kérnie, nettó udvariatlanság, hogy nem fogadta el” = valódi (igazi) udvariatlanság; „ilyet mondani nettó tájékozatlanság” = teljes tájékozatlanság; „nettó közöny” = totális közöny; „ennyiért ez nettó rablás” = valóságos rablás, voltaképpen rablás; „Ez a minősítgetés nettó megalázás” = lényegében (végeredményben) megalázás; „Ez nettó kihasználás, érdekkapcsolat” = ez tényleges, valóságos kihasználás (ez valójában kihasználás, ez bizony kihasználás).

„Nettó” (tényleges) szókincshiányból fakadó beszéd a „nettózás”, „nettó” stílushiba (azaz: lényegében stílushiba), illetve nyomatékosításra szánt, de felesleges töltelékelem a nyelvhasználatban.