Elismerték őket
Raoul Wallenberg svéd diplomata húszezer ember életét mentette meg 1944–45 között. A róla elnevezett díjban reformátusok is részesültek: Szabó Gábor nagykőrösi lelkész és Tóth László, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumának tanára. Mindketten munkájuk elismeréseként tekintenek rá.
A Raoul Wallenberg Egyesület 15. alkalommal díjazta a hátrányos helyzetben élők érdekében dolgozó civilek munkáját január 18-án. A szervezet egyike a legrégebben működő kisebbségi emberi jogi egyesületeknek. 1988-ban társadalmi kezdeményezésként alakult meg, tevékenysége szerteágazó. A díj névadója, az 1944–45-ben a náci Németország által megszállt Magyarországon dolgozó svéd diplomata magyar zsidók ezreit mentette meg a deportálástól. Az elismerést azok vehetik át, akiknek életútja és kiállása példaértékű a közéletben. A díjakat a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége székházában adták át Budapesten.
Elismerésben részesült: Szabó Gábor lelkész, Tóth László, Szajkó Cintia és Orsós János pedagógus, Schiffer János jogász, Vámos György újságíró és a szegedi Nemzetiségi Szövetség.
Szabó Gábor nagykőrösi református lelkész a méltatás szerint a vallásközi párbeszéd elősegítésében tölt be kiemelkedő szerepet, és sokat tesz a helyi református és zsidó közösség harmonikus együttműködéséért. Amint a laudációban többek között elhangzott: „Kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy sor kerülhetett a helyi református gimnázium 1944-ben meggyilkolt zsidó diákjainak emlékére állított márványtábla elhelyezésére és felavatására. Kezdeményezte és támogatta a nagykőrösi Sziget utcai botlatókövek környezetének rendberakását, a járda díszburkolattal történő lefedését.” A botlatókövek a nácizmus áldozatai előtt tisztelgő, tíz négyzetcentiméteres réz emlék táblák, amelyeket az áldozatok egykori lakhelye előtti járdába süllyesztenek be.
A lelkipásztor édesanyja, Szabó Éva, és nagyszülei, Szabó Imre református esperes és felesége, Tamás Éva a vészkorszakban végzett zsidómentő tevékenységükért Világ Igaza kitüntetésben részesültek. – Halála előtt édesanyám rám hagyományozta az oklevelét és a plakettjét. Örökségemet máig a szobám falán őrzöm, közel állnak hozzám az akkor történtek. Hálás vagyok, hogy ilyen családba születtem – magyarázza Szabó Gábor. A díjátadón felszólalásában elmondta, öröksége számára többet jelent puszta oklevélnél, ezért amikor a helyi zsidó hitközség több ízben is megkereste, mindannyiszor gondolkodás nélkül, szívből segített. – Református tulajdonban volt a zsidó temetőkert Nagykőrösön, amelyet a hitközség vezetője bátorkodott ajándékba kérni tőlünk. Odaadtuk, azóta patinásan felújították. Az adományozó okiratot hálaadó ünnepség keretében írtuk alá – eleveníti fel a lelkész. „Környezetének értetlenségét is legyőzve megoldott egy több mint százéves problémát…” – hangzott el méltatásában. Szabó Gábor szerint az ajándékozás pozitívan hatott a közösségre.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!