Mi a legnehezebb a vezetésben?

A legtöbben a felelősséget és a döntésmegosztást említik. Mindkettőt meg kell előznie a helyzetfelmérésnek. Használjuk fel most esettanulmányként Jetró és Mózes találkozását. Körülbelül két hónap telt el a 430 éves egyiptomi fogságból való szabadulás után. Mózes hatalmas győzelmet aratott, a fáraó serege a Vörös-tengerbe veszett. A Sínai-félszigetre vezető úton Mózes újra kapcsolatba került apósával, Jetróval, aki visszahozta neki Midjánba menekített családját, Cippórát és két fiát. Másnap Jetró megfigyelte, milyen keményen fáradozik Mózes az ügyes-bajos dolgok elbírálásával.

Izráelnek ekkor még nem voltak Istentől kapott, lejegyzett törvényei, és a nép Mózesre mint Isten akaratának kinyilatkoztatójára tekintett. Emiatt úgy tűnt, mindent neki kell eldöntenie, és a munka az egész napját igénybe vette. Jetró látta, mennyire tarthatatlan az állapot, de nem szólt közbe. Az első lehetséges alkalommal azonban négyszemközt beszélt Mózessel, és haladéktalanul visszajelzést adott neki. Kiváló vezetői magatartás. A munkám során sajnos több esetben tapasztaltam, hogy a vezetéssel megbízottak a kritikus esemény után nem beszéltek azonnal a munkatársaikkal, hanem csak az éves teljesítményértékeléskor vagy még később, az elbocsátások folyamán. Előfordult, hogy olyan esettel kapcsolatban kerültek elő a kifogások, amelyeknek semmi közük nem volt az eredeti szituációhoz, vagyis ahhoz, amikor a probléma először felmerült. A felettesek nem mertek őszinték lenni, a beosztottak pedig joggal sérelmezték, hogy nem tudták, min kellett volna változtatni.

Mi a különleges Jetróban?

Nem végeláthatatlan feladatok sorát árasztja Mózesre, hanem három, tömören megfogalmazott kérdést tesz fel: „Miért így végzed munkádat a nép között? Miért egyedül bíráskodsz, és miért kell az egész népnek reggeltől estig előtted állnia?” Jetró állít és indokol, használható tanácsot ad, majd bátorít, és Mózesre bízza a döntést. Hagyja, hogy Mózes továbbra is azt tegye, amire Isten képesítette: vezesse a népet, közbenjárjon értük, tanítsa őket és döntést hozzon a legnehezebb ügyeikben. Az összes többit megoldhatják alárendelt bírák is.

Azt is látjuk, hogy Isten rendelkezéseit Mózes továbbítja Izráelnek. Ekkor még nem tudja, hogy csaknem egy hónappal később megkapja a Tízparancsolatot, amely az isteni szövetség útmutatásait tartalmazza. Szinte lehetetlen eltúlozni a későbbi történelemre gyakorolt hatását, hiszen ez képezi az egész nyugati civilizáció erkölcsi alapját. Félreérthetetlenül megfogalmazódik, hogy a Mindenható Isten mit vár a hit, az istentisztelet és az emberi kapcsolatok tekintetében. Ezeket a rendelkezéseket Mózesnek kell majd betartatnia, tehát egy olyan rendszert működtetnie, amelyben a törvényt meghonosítják, alkalmazzák és végrehajtják konkrét helyzetekben. Isten előkészítette ennek megvalósítását, amikor Jetró tanácsára Mózes létrehozta azt az igazságszolgáltatási rendszert, amely páratlan volt az ókori Közel-Keleten.

Ebben jól látható a hatalom és tekintély helyes gyakorlása: a felelősségvállalás és a döntésmegosztás. A vezetés csődje, ha valaki visszaél a hatalmával, és az is, ha nem él vele. A vezető felelőssége, hogy képviselje a rábízott embereket.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Mialatt Mózes a hegyen átveszi a kőtáblákat, a nép elunja magát, és furcsa ünnepségbe, táncba kezd. Végül ráveszik Áront, öntsön aranyborjút, hogy istenként imádhassák. Miután Mózes lejött a hegyről, ezt látva haragra gerjedt, összetörte a kőtáblákat, és megbüntette a népet. Majd újra nekiindult, ismét felment a hegyre, és könyörgött Istenhez. A felelősségvállalás gyönyörű példája minden mozdulata, szava. A rábízottakat képviseli Isten előtt. Sőt azt mondja: „Mert ha nem [bocsátasz meg nekik], akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!” Teljes közösséget vállal a többiekkel. Mózes vezetőként negyven éven át hordozta a népet, szüntelenül közbenjárt értük, ahányszor csak elbuktak. A felelősség áldozatvállalással jár.

Kikre támaszkodhat a vezető?

Jetró a vezetőtársak kiválasztásában négy tulajdonságra hívja fel a figyelmet: „Szemelj ki a nép közül derék, is tenfélő férfiakat, hűséges embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést, és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött.” Az első jelző, amelyet a megfelelő férfira alkalmaz, az a derék, amely tehetséges, jó képességű és hozzáértő személyt jelent az értelmező szótár szerint. Ezt a gyönyörű szót már nemigen használjuk. Tapasztaljuk, egyházi közegben is többször előfordul, hogy nem a megfelelő képességekkel rendelkező, nem hozzáértő embereket jelölnek ki vagy bíznak meg feladatokkal.

Nem kis feladat gyülekezeti beágyazottsággal rendelkező, kiváló szakembert találni. A második az istenfélelem, vagyis az alá-fölérendeltségi viszonyok elismerése. A harmadik a hűség. Ez sem tartozik a divatos szavak közé mostanában. Pedig mekkora értéket jelentenek a kitartó munkatársak, akik akkor is végzik a munkájukat, ha éppen megterhelő! A jelzővel azonban vigyázni kell, mert nem jelenthet elvtelen függőséget és behódolást. A negyedik, szintén páratlan, tulajdonság a megvesztegethetetlenség. Ne olyan embereket válasszunk, akiknek még belefér egy kis stikli… Nemcsak a megfelelő ítélet meghozatalára való képesség a fontos, hanem a feddhetetlenség is, amely a szervezetet megbízhatóan működteti. Jetró szempontjai a mai egyházi és világi közösségek számára is aktuális útmutatást adnak.