Keressünk újra közös utakat
Istentisztelettel vette kezdetét a düsseldorf-kaiserswerthi templomban a Rajnai Egyház legfőbb döntéshozó testületének ülése január 15–20. között. A zsinat a közeli Theodor Fliedner Gimnáziumban az oktatásról tanácskozott. A magyar vonatkozása mindkét helyszínnek az, hogy a budapesti német ajkú gyülekezetbe és a Bethesda-kórházba először innen érkeztek diakonisszák. A zsinaton három más országbeli egyházi vezető volt jelen, a cseh Roman Mazur, a francia Ulrich Rusen-Weinhold és Balog Zoltán.
A zsinat első napján Balog Zoltán püspök is köszöntötte az egybegyűlteket. Hangsúlyozta, hogy „ne felejtsük el és ne tegyük félre az egyházaink közötti testvéri kapcsolat és összetartozás ajándékait és áldásait, hanem keressünk újra közös utakat, és járjunk együtt azokon a XXI. században is, mert környezetünknek, világunknak ugyanolyan égető szüksége van a protestáns hangra és üzenetre, mint harminc, száz vagy akár ötszáz évvel ezelőtt”.
Kiemelte, hogy „a külföldi partneregyházaink az Ukrajnát sújtó háború okozta krízisben tanúságot tettek áldozatkészségükről, elsősorban is Kárpátaljáért. Az elmúlt harminc évben még soha nem gyűlt össze ennyi támogatás, ez pedig bizonysága annak, hogy számíthatunk egymásra a bajban”.
A püspök felhívta a figyelmet: „nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy egyházainkban sok hívő tart a hit lényegének elvesztésétől, miközben azok is megtalálhatók közöttünk, akik nem egyszerűen a hagyományos egyházi formát akarják megtartani, hanem új utakat akarnak keresni, mert ezek vezethetnek el olyan emberekhez, akik eddig nem is léteztek az egyház és a protestáns hit számára. Ezért különösen örülök annak, hogy a Rajnai Egyház zsinatának fő témája most az oktatás.”
Hangsúlyozta, hogy a hitoktatás révén a Magyarországi Református Egyház „heti több mint százötvenezer fiatalt ér el, mintegy nyolcvan százalékuknak pedig egyáltalán nincs egyházi kötődése. Az iskolákban olyan családokkal találkozunk, akik a gyülekezeteinkben nincsenek jelen.” Ebből következik, hogy „az oktatás itt egyben missziós lehetőség is. Mi, az üzenet hordozói, szembesülünk ezekkel az élethelyzetekkel, az azokból fakadó kérdésekkel, amelyeket eddig nem ismertünk és nem vettünk komolyan. Ez hatással van hagyományos egyházi nyelvezetünkre és hitbeli meggyőződésünkre, és magában hordozza egyházi létünk megújításának lehetőségét anélkül, hogy az alapokat fel kellene adnunk.”
„Nem nyitja meg ez a partneregyházaink számára az együtt gondolkodás és kölcsönös tanulás tereit? Vagy vannak akadályok, amelyeket le kell győznünk?” – tette fel a kérdést. „Én itt tévutat látok, amely a keresztyének közötti kommunikációt óhatatlanul kudarcra ítéli: ha az élet más aspektusait és más valóságait a Jézus Krisztusban való összetartozásunk elé helyezzük, például a politikát” – mutatott rá.
A püspök így zárta köszöntőjét: „Olyan lehetőségünk van az egyházban, amely másoknak nincs. A Jézus Krisztusban való közösségünkből kiindulva és arra építve közösen imádkozhatunk és beszélhetünk egymással, együtt ünnepelhetünk, együtt szolgálhatjuk a rászorulók érdekeit – és ezzel mintegy elővételezhetjük Isten országának valóságát. Ez az, amire igazán szükségünk van. Erre az elővételezésre van a legnagyobb szüksége a körülöttünk lévő világnak is. Arra kérjük rajnai testvéreinket, hogy ne higgyenek el mindent rólunk, országunkról, amit a médiában olvasnak, hanem jöjjenek el hozzánk, keressük a személyes találkozás lehetőségét”.
Balog Zoltán a munkacsoportok megbeszélésein is részt vett, ahol egyértelműen megfogalmazódott a német egyházak kiszolgáltatott helyzete az iskolai hitoktatás kapcsán, hiszen Rajna-Vesztfáliában úgy tanít tizenhétezer vallástanár protestáns hittant, hogy semmilyen intézményes kapcsolatuk nincs az illetékes egyházzal azon túl, hogy vallástanári oklevelüket pedagóguspályájuk elején az egyház hitelesíti. Ez a veszély Magyarországon is fennáll, ha engedjük, hogy az iskolai hitoktatás elszakadjon a gyülekezeti, egyházi valóságtól.