Ön jelenleg a miskolci Jókai Mór Református Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola iskolalelkésze, korábban is végzett hasonló szolgálatot. Közel érzi magához a gyermekeket?

Inkább azt mondanám, hogy valamiért az Úristen így alakította. Gyülekezeti lelkészként kezdtem, hiszen gyakorlati évem után Kisvárdán maradtam beosztott lelkipásztorként, három éve kerültem át az iskolalelkészi szolgálatba.

Először nemet mondtam a felkérésre, akkor született meg a kisfiam, majd Isten úgy intézte a dolgokat, hogy újra megnyílt előttem ez az ajtó. Így azt mondtam, hogy nem mehetek szembe Isten akaratával. Most úgy érzem, hogy helyemen vagyok, és ez az a szolgálat, ahol tényleg megtaláltam azt a küldetést, azt a feladatot, amelyet Isten rám bízott.

Mi egy iskolalelkész feladata?

Az iskolai alkalmakon, áhítatokon én végzem az igei szolgálatot, valamint hittanórákat is tartok. Ezek mellett fontosnak látom a diákokkal és kollégákkal folytatott lelki beszélgetéseket. Az iskolalelkésznek sónak kell lennie az intézményben. Meg kell mutatnia, hogy Isten mennyire szereti a gyermekeket, tanárokat is. Együtt kell lennie velük és támogatnia kell őket akár a lelkigondozói beszélgetések alkalmával is. A hitélet megerősödésén kell munkálkodnunk egy-egy református intézményben.

Van fogadóórája?

Csütörtök délelőttönként nincsenek óráim, olyankor reggel nyolctól délig, valamint a hét minden napján, a hittanórák között vagy után elérhető vagyok. Ezt a gyermekek, kollégák és szülők is jól tudják.

Milyen gyakran és milyen témákkal keresik önt?

Gyakran órák után jönnek oda a diákok, hogy tanácsot kérjenek, de az is előfordul, hogy a szülők keresnek meg, hogy szeretnék, ha beszélgetnék a gyermekükkel. Van olyan diákom is, aki rendszeresen, szinte minden héten eljön hozzám. Ő néha megkérdezi: „Andi néni! Eljöhetne a baratnőm is? Neki is szüksége lenne egy beszélgetésre.” Azaz egymásnak is ajánlják. A témák szintén változatosak, a hetedik-nyolcadik osztályosok már abban is tanácsot kérnek, hogy mit csináljanak, ha tetszik nekik egy fiú vagy egy lány, de gyakoriak a családi helyzetekkel, problémákkal, halálesetekkel vagy más tragédiákkal kapcsolatos beszélgetések is. Sokszor nem tudják, hogyan kellene ezeket a helyzeteket feldolgozni.

Ilyenkor anyaként vagy lelkészként válaszol?

A kettő kicsit összemosódik ilyenkor. Inkább úgy mondanám, mint egy hívő édesanya. Ebben benne van a lelkész és az anya is.

Kollégái is bekopogtatnak az ajtaján?

A gyerekekkel ellentétben a felnőtteknél nehezebben alakul ki a bizalom a másik ember iránt, de úgy érzem, jól haladunk ebben, több kollégám is megkeresett már. Remélem, hogy a jövőben többen lesznek, akikkel tudok majd beszélgetni.

Kisvárdán született, ott járt iskolába, lelkészi pályáját is a városban kezdte. Nehéz volt a váltás?

Hasonlónak éltem meg, mint amikor Isten azt mondja Ábrahámnak, hogy hagyjon hátra mindent és induljon. A családom, nagyszüleim, barátaim mind Kisvárdán vannak, az iskolában pedig generációt váltottam, középiskoláról általános iskolára. A költözés egyházkerület-váltást is jelentett, ismeretlen volt az út. De tudtam, hogy az Úr megy előttünk, és ez volt a legnagyobb ígéret. Azt nem tudtam, mi vár rám, de azt igen, hogy Isten irányít, és ha megvan a vezetés, meglesz az áldás is. Miskolcon olyan szerető közösségre találtam gyermekek, kollégák között, valamint a Miskolc-Tetemvári Egyházközségben, hogy igazán itthon érezhetjük magunkat.

Szűkebb családjában nemcsak ön, hanem a húga is lelkipásztor. Előfordul, hogy közösen szolgálnak?

Igen. A legutóbbi közös szolgálatunk tavaly karácsonykor volt, amelyet együtt töltöttünk. Én hirdettem az Igét, ő pedig ágendázott, majd együtt osztottunk úrvacsorát a gyülekezeteiben, az erdélyi Magyarkályánban és Vajdakamaráson.