Mindenki hajlamos a gyerekének olyat venni, ami igazából őt szórakoztatja. Az én ilyen gyerekre testált hóbortom a golyópálya. Élvezet figyelni a különböző bejáratokon elinduló golyókat, amelyek csapóajtókon, tölcséreken, kanyarokon át és forgókat meghajtva érnek le az alsó szintre. Bár nagyon igyekszem, sosem sikerül tökéletesre építeni. Billeg az építmény, nem mindenütt elég a lejtés, vagy kiesik a pályáról a golyó, mert túl nagy a lendület. De izgalmas, és legalább mindig van vele teendő.

Olvasom a különböző cikkeket az OpenAl ChatGPT mesterséges intelligenciával kapcsolatban, amely digitális csicska néven vonult be a médiába, mert szemfüles diákok elkezdték vele íratni a házit. Czeglédi Péter Pál lelkésztársam szerelmeslevelet, majd prédikációt is íratott vele, mindkét esetben megdöbbentően hozta, amit a műfajon értünk. Érdemes meghallgatni Péter podcastját. Essünk kétségbe, hogy a lelkészeket kiválthatja majd az algoritmusok optimalizált sora?

Amit a mesterséges intelligencia nem tud, és soha nem fog tudni, az az, amitől emberek vagyunk: a gyarlóságunk. Ha ő épít golyópályát, ott a lendület tökéletesre van számolva, nincs fennakadás, igazítandó. Ha ő prédikál, az lehet helytálló, korrekt és logikus, de nem megindító. És bár tagadhatatlanul hallottam készületlenebb és rosszabb prédikációkat annál, amit az AI három másodperc alatt összerittyentett, van pár szempont, amelyben elvérzik.

Az egyik a gyülekezetszerűség. A prédikáció nem légüres térben zajlik, hanem emberek között. És a csoda az, hogy az össze- és elfeszülő, billegő részek ellenére Isten célba tudja juttatni az üzenetet Szentlelke által, ahogy a rosszul rakott pályán is végighalad a golyó. Soha nem fogja tudni például azt modellezni az algoritmus, hogy a prédikáció előtti temetésbejelentés vagy bizonyságtétel, berohanó kisgyerek hogyan hat a lelkészre és igehirdetésére, vagy akár az egész közösségre. Az üzenet tényleg ott születik, az istenkereső közösségben, az ottani atmoszférában és értelmezési mezőben.

Másodszor, teremtettségünknél és megváltásunknál fogva egyedül az ember tud hitelesen prédikálni és imádkozni, ahogy egyedül ember mondhatja el a Heidelbergi Káté első feleletét is: életemben és halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges megváltómnak, Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok. Nem Elon Muské, a Microsofté vagy a Google-é. Az AI csak arról fog beszélni nekünk, hogy mit mond a Biblia egy-egy történetről vagy kérdésről, és abból mi vonható le tanulságként, de nem fog a személyével mögé állni. Soha nem fogja azt mondani, hogy ezek a Szentírás által vázolt utak az egyedül üdvözítőek. Számára a Bibliánk egy a sok egyéb, „emberek által szentnek tekintett”, tanulságos irat közül. Nem tette rá az életét.

Ha valaha megelégszünk mesterséges prédikációkkal, az nem a mesterséges intelligencia emberiességének sikere lesz, hanem a mi elembertelenedésünk bizonysága.