Sáfárkodj okosan!
Gyermekkorunk ikonikus társasjátéka, a Gazdálkodj okosan! megtanított minket arra, hogy ne hagyjuk parlagon heverni javainkat, mert úgy előbb-utóbb elszegényedünk, hanem fektessük be, és akkor kamatostul kapjuk majd vissza. Olyan tanulság ez, amelyet Jézus Krisztus követőiként is hasznosíthatunk. Sáfárkodj okosan! – ez a mi „játékunk”. Ismerkedjünk meg a szabályokkal!
- Vegyük számba a ránk bízott kincseket! A „játékvezető”, azaz Isten mindannyiunknak ad kincseket, ezeket talentumoknak nevezi a Szentírás. A talentumok egy része fizikai, más része lelki jellegű. A fizikai jellegű talentumok közé soroljuk az egyén szintjén a testi adottságainkat, a szellemi képességeinket, az ingó és ingatlan tulajdonunkat, a gyülekezet és az egyház szintjén mindezt kiegészíti a közösség tulajdonában álló infrastruktúra, tehát a templom, a gyülekezeti ház, a parókia és a többi. A lelki jellegű talentumokon elsősorban magát az evangéliumot és azokat a képességeket értjük, amelyeket felhasználva hozzájárulhatunk Isten népének lelki épüléséhez. Ilyen többek között az evangelizálás, a tanítás, a bátorítás ajándéka.
- Ne hagyjuk parlagon heverni a vagyonunkat! Aki nem használja fel a kincseit, előbb-utóbb elszegényedik mind fizikai, mind lelki értelemben. Ha például egy gyülekezetnek van arra pénze, hogy leszigetelje az épületeit, de nem él a lehetőséggel, a fűtésszámla el fogja vinni minden megtakarítását. Az evangélium hirdetésének és az egymás iránti szolgálatnak a terhét megspórolva még ennél is súlyosabb következményekkel szembesülhetünk: a hit megerőtlenedik, a szeretet tüze kialszik, a templomaink pedig kiürülnek. Kincseink őrizgetése – akármennyire logikusnak tűnjön is – nem vezet eredményre. Sőt!
- Ne is tékozoljunk! Ha olyasmibe vágunk bele, ami meghaladja az erőnket, azzal éppúgy nem használunk. Ha például egy gyülekezet úgy kezd bele energetikai rendszerének modernizálásába, hogy fele úton elfogy a pénze, akkor nem veszi hasznát a félig elkészült munkának, ellenben a kisebb, szintén hasznos változtatásokat sem tudja elvégezni. A lelki munkában sem ritka, hogy valaki rosszul méri fel a lehetőségeit, és túlvállalja magát. Nem egy és nem két lelkészkollégám, de más szolgálók életében is szomorúan láttam, amint a szolgálat tüzében a család először háttérbe szorult, majd meggyengült, végül pedig szétesett.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!