Testvériskolai közösségünket Istennek köszönhetjük
Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy valaha egy dél-koreai gimnáziummal közeli kapcsolatunk lehet, így a kezdeményezők sem mi voltunk. A kapcsolatfelvétel 2018-ban kezdődött a budapesti Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium illetve a dél-koreai Gimcheon városában működő Hanil Girls’ Middle and High School között. Közös históriánk úgy indult, hogy Lee Shin Ho dél-koreai presbiteriánus lelkész – aki történetesen az iskola főigazgatója – már hosszú ideje visszajár Magyarországra, és nagyon megszerette Budapestet. Testvériskolai együttműködést keresett egy magyar református gimnáziummal. 2019 óta háromszor jártak nálunk, idén már négy napot töltöttek itt. Tavaly októberben mi is ellátogattunk Dél-Koreába. Felejthetetlen élmény volt! – kezdi a beszámolót Varga Júlia Tímea angol nyelv és irodalom szakos tanár, az ázsiai testvériskolai együttműködés mentora.

A Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium diákjainak életében évtizedek óta jelentős szerepet játszik a kapcsolattartás az európai és határon túli diáktársakkal. A célnyelvi területeken eltöltött hetek kitűnő alkalmak a tanult idegen nyelvek gyakorlására. – Az idegen nyelvet a kommunikáció által lehet a legjobban elsajátítani, gyakorolni. Rengeteg tapasztalattal gazdagodhatunk egy ilyen út során, amellett világot látunk. Más kultúrákat ismerünk meg, fejlődik a szociális készségünk a különböző emberek megértése és elfogadása terén. Ez az alap. Ha mindezt keresztyén környezetben tehetjük, olyanokkal, akikkel közös a hitünk, ez hamar összehozza az embereket. A krisztusi szeretet a kapcsolódási pont. Ennek mentén szinte azonnal elindul a közös munka, anélkül, hogy közelebbről ismernénk egymást – teszi hozzá Szöllőssyné Paszternák Natasa igazgatóhelyettes.

„A TESTVÉRI SZERETET LEGYEN MARADANDÓ” (ZSID 13,1)
– A Covid miatt úgy jött ki a lépés, hogy már két koreai csapatot is fogadtunk, mire tavaly tavasszal világossá vált, hogy végre a mi diákjaink is elutazhatnak Dél-Koreába. Mindnyájunkat megmozgatott ez a rendkívüli lehetőség. Október 10. és 17. között vendégeskedtünk az ázsiai országban, ahová tizenhét diák és öt tanár utazott el, örömömre én is. Vendéglátóink profi szervezése mellé kivételes költségvetés társult. A járványos idők múltával a dél-koreai állam jókora pénzügyi támogatással látta el az iskolákat, hogy nemzetközi kapcsolataikat újra megerősíthessék. Különleges fogadtatásban és ellátásban volt részünk, számtalan egyedülálló programmal, kivételes helyszíneken. Repülőgépünk Szöulba érkezett, az első nap felét az ultramodern városrészben töltöttük. Elvittek minket a Lotte World Towerbe, amely egy százhuszonhárom emeletes, szupermagas felhőkarcoló, jelenleg az ország legmagasabb épülete.
Hatalmas élmény volt, amikor a kilátószinten egy animációs program során kettényílt a fal, majd elénk tárult az óriási város látképe. A lélegzetünk is elállt! Ez az épület építészeti bravúr. A modernitás, a luxus, a stílus és az elegancia hatása alá kerültünk. Leérve az utcára mindannyian éreztük, hogy másik világba csöppentünk. Ebben a hightech környezetben próbáltuk befogadni a sok űj ingert, megfigyelni a hétköznapi eseményeket és az embereket. Szöulból Gimcheon irányába, az ország közepe felé tartva, meglátogattunk egy közkedvelt turistahelyet: egy skanzent, amely az ókori tradicionális építkezés (hanok), a hagyományos otthon és társadalom történetét mutatja be. Ezen a vonzó, barátságos helyen éreztem először, hogy milyen mélyen gyökereznek itt a nemzeti hagyományok, azokat megélve tisztelik ősi kultúrájukat. Eddig ilyen otthonokat csak a filmekben láttunk. Mielőtt beléptünk a házba, le kellett vennünk a cipőnket, hogy a padlót a lehető legtisztábban tartsuk. Ez azért van, mert éjszaka a padlóra helyezett matracokon alszanak. Itt töltöttük az éjszakát — emlékszik vissza Varga Júlia.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!