... vár az egész világ. A lehangoltság és bizonytalanság fogságában vergődünk, ezek az érzések rátelepültek az emberre. Hogyan tervezzen hosszabb távra, akár egy évre előre? Ki tudja, mi történik a háborgó Európában, a gazdaságban? A Covid évei alatt belefáradtunk az aggodalmaskodásba, még ki sem tudtuk dolgozni magunkból, már más betegségek, szokásos és újabb válságok terhelik a lelkünket. Hogyan és mivel vigasztaljuk egymást?

Ézsaiás próféta a babiloni fogságban arra kap megbízást Istentől, hogy vigasztalja népét. Az az üzenete, hogy a fogság nem az út vége, a szabadító Isten hazaviszi népét Jeruzsálembe. Örömhírt mond, Isten a teremtő és mindenható Úr, megerősíti az erőtleneket. „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.” (Ézs 40,30) Az ifjúság mindig az erő szimbóluma volt. De, amint Szűcs Ferenc írja egy igetanulmányában: „a folytatás mutatja – »De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el« (31) –, hogy amiatt vannak éppen az ifjak és erősek nagyobb veszélyben, mert túlságosan bíznak a maguk képességeiben. Éppen ez a hamis önbizalom indíthat olyan versenypályákra, amelyeken nyerni nem lehet, de kimerülni és kiégni igen.”

Divatossá vált a kifejezés, hogy önerőből, saját erőből építkezünk és oldjuk meg a feladatokat. Helyeselhető és nemes gondolat, ha ez az önállóságot, a másik embertől való függetlenedést jelenti, munkát, amely nem mások segítségére és támogatására épül. De balga és gőgös öncsalás, ha Istentől is függetlenítjük az életünket, mert úgy véljük, bírjuk és nem lankadunk, közben lassan feléljük minden tartalékunkat. Miből táplálkozunk, honnan nyerünk erőt azután? A próféta a büszke madárról veszi hasonlatát: a sas repülés közben nemcsak a saját erejére bízza magát, hanem kiterjeszti a szárnyát, és hagyja, hogy a szél hordozza a hátán. Úgy, mint az az ember, aki úszás közben, ha elfárad, fölfekszik a víz hátára, és engedi, hogy a víz fenntartsa. Bizalom kell hozzá, mert aki fél, aki görcsös, az elsüllyed.

Nem arról van szó, hogy az Istentől kapott erő megkímél az erőfeszítéstől, a nehéz és fárasztó munkától. Nem is arról, hogy ha bízunk benne, megváltozik a környezetünk, az emberek, és a terhek lehullanak rólunk. Marad a veszteség, a háború, gyakran nem szűnik meg az igazságtalanság, gyűlölködés. Nem a terheken könnyít, de azok fölé emel, lelkierőnket megsokszorozza. Erőt ad a megfáradtnak. Ha fúj a Lélek szele, rajta megpihenünk, belőle megújulunk.