Megtérése után azt kapta az Úristentől, amire vágyott?

Nem voltak elvárásaim. Egy vágyam volt és van, hogy ott legyek, ahol látni akar, és azt a feladatot végezzem el, amelyet rám bíz.

Mintha folyton bizonytalanság gyötörné efelől…

Egy egyházközség irodájában dolgozni jó lehetőség, de megterhelő. Rengeteg olyan élettörténettel találkozom, amelyet végighallgatni is nehéz. A háború miatt a legtöbben kilátástalannak látják a jövőt, sok megkeseredett, megfásult ember mondja el az aktuális nehézségeit, megpróbáltatásait, ezt nem lehet közömbösen fogadni, óhatatlanul is hat rám.

Miért döntött Isten mellett, ha nem várt tőle semmit?

Huszonkét éves voltam, amikor édesanyám fiatalon elhunyt. Ő tartotta össze a családot, ő volt a lelke. A jövőképem semmivé foszlott, céltalan lettem. Az öcsém még csak tizennégy éves volt, nehezen birkóztam meg a háztartással, de Isten keresése nélkül is tapasztaltam, hogy valaki tart és erőt ad a mindennapi nehézségek között.

Majd az akkori munkám révén keresztyén közösségbe kerültem, egy szeretetotthonban lettem gondozó, ahol a kollégák bizonyságot tettek a hitükről, bibliaórákat tartottak a bent lakó időseknek. Isten munkálkodni kezdett a szívemben általuk. Nem meglapuló elvárások miatt kezdtem őt követni, hanem mert megmutatta a bűneimet, és hogy mindezek ellenére szeret engem, kimondhatatlan erővel, olyannyira, hogy az életét adta értem.

A Beregszászi Református Egyházközség irodavezetője. Miben különbözik a lelkészi hivatal az államitól?

Sok lehetőség nyílik a bizonyságtételre. A segítségre szoruló hova mehetne, ha nem az egyházhoz, a városközpontban álló templomhoz épített irodába? Miután kirobbant a háború, különböző kérésekkel fordultak hozzánk az Ukrajna belső részeiből érkező menekültek. Bár igyekeztünk, nem mindegyikükön tudtunk eleget segíteni, voltak olyanok is, akiknek a bajaira egyedül Isten adhat gyógyulást, ilyen helyzetekben próbáltuk Krisztusra emelni a tekintetüket. A helybéliek közül is sokan bejönnek támogatást kérni, például mert a havi nyugdíjból nem futja a gyógyszerekre. A magukra maradt idősek, akiknek a fiatal családtagjai kiköltöztek a háború kitörésekor, még keresztyénként is elhagyatva érzik magukat, van, aki sokat sír emiatt. Betérnek hozzánk, hogy meghallgassuk őket. Egy hölgy mélységesen el volt keseredve – nem találtam vigasztaló szavakat. A hivatalban tartok egy kosárkát igés kártyákkal, könyvjelzőkkel, ezt nyújtottam oda. Húzott egy Igét, és sírva fakadt. Isten megérintette őt. Nem csak idősebb testvérek térnek be, középkorúak is, és az idegenek többnyire szintén lelki békét keresnek, ha kimondatlanul is. A lelkészi hivatal miliőjében igyekszik különbözni az állami hivataltól, értékrendjében és lelkületében az a legfontosabb, hogy a hozzánk betérőnek ne csak a fizikai, hanem a lelki szükségletét is betöltsük.

Mire van szüksége azoknak a hátrányos helyzetű gyermekeknek, akikkel a napköziben találkozik nevelőként?

Leginkább szeretetre és odafigyelésre. Számtalan fizikai szükségletük van, amelyet igyekszünk kielégíteni, de a legfontosabb, hogy meghallgassuk őket, feltegyük a kérdéseket, mi történt aznap az iskolában, mi volt abban pozitív vagy negatív, hogy elmondhassák. Igyekszünk Istenhez szeretgetni őket, mindennap bibliaórát tartunk, beszélünk az Úr dolgairól, akinek az áldásai kézzelfoghatók a hétköznapokban.

Hogyan formálódik lelkileg a két munkahelyén?

A napközi otthonban neveletlen gyermekekkel foglalkozunk, akik odahaza sem elég törődést, sem figyelmet nem kapnak. Nehéz feladat, de a szeretetüktől, a ragaszkodásuktól energiával töltődöm fel. Istentisztelet után nem biztos, hogy beszélgetésbe elegyedünk a testvérekkel, azonban a lelkészi hivatalban sokukkal találkozom. Igaz az a Pál apostoli gondolat, miszerint egymás hite által épülünk, az elhangzó bizonyságtételek valóban megerősítenek. Munkahelyeim egyben szolgálati területeim is, hiszen arról beszélhetek, akit a leginkább szeretek, a Megváltóról.