Milyen célokkal indult a Magyarországi Református Egyház által meghirdetett tematikus év?

Mindenekelőtt a lelkipásztorok támogatásában, a képzés megújításában akartunk lépéseket tenni, hogy vonzóvá tegyük ezt a szolgálatot, egyre többen válasszák a hivatásuknak, és erősödjön az elköteleződésük. A lelkipásztori életpályához kapcsolódva számos szakmai és strukturális fejlesztés, előrelépés történt, munkacsoportok, konferenciák, találkozók tárgyalták a kérdést. Három területet emeltünk ki: a toborzást, a képzést és a kísérést. Az előkészítés során a gyülekezetekben folyó ifjúsági munkára tettük a hangsúlyt, intézményi szinten az iskolai hittanoktatásra.

A gyülekezeti ifjúsági munka támogatására elkezdtük az egyházmegyei hálózat kiépítését, hogy mindenütt legyen e missziót segítő referens. Akik az így elért fiatalok közül elhívást kapnak, a megfelelő képesítés és testületi jóváhagyás után lelkipásztorként szolgálnak majd az egyházban.

A mi feladatunk, hogy a következő nemzedéknek megmutassuk, hogy ha egyházi szolgálat útjára lépnek, hasznos, azaz használható tudást kapnak. Nem hagyjuk őket magukra, mellettük állunk, hogy magabiztosan nézzenek szembe a kihívásokkal. Az oktatási intézményekben dolgozó lelkipásztorok szolgálatát jogi, adminisztratív és szakmai területen is erősítettük. Tisztáztuk például, mi a feladata az iskola lelkésznek, milyen kapcsolatban álljon a helyi, illetve a fenntartó gyülekezettel. Felmérést készítettünk az intézményfenntartók, az intézményvezetők és az iskolalelkészek megkérdezésével a saját helyzetükről és szakmai kérdéseikről.

Rendkívül fontos, hogy az iskolákban pályaorientációs alkalmakat szervezzünk, ahol bemutathatjuk az egyházi szolgálatokat és intézményrendszert. A hittanoktatás évének folytatásaként az idén kialakítottuk és fokozatosan bevezetjük a hittanoktatói életpályamodellt. Emellett az ifjúsági mozgalmak támogatásával is törődünk. A Kárpát-medencei Ifjúsági Egyeztető Fórum (Gekib) a Magyar Református Egyház látószögében működő ifjúsági szervezeteknek ad találkozási lehetőséget. A dicsőítő csapatok öszszegyűjtése, szervezése is része a munkafolyamatnak, most ősszel indult munkacsoport ezzel kapcsolatban. Az év során szorosan együttműködtünk az Ifjúsági Osztállyal, az Oktatási Szolgálattal és a Missziói Szolgálattal.

A lelkipásztori szolgálat speciális munkakör, a betöltője teljes személyiségével és jellemével vesz részt a feladat megvalósításában.

Ami egy embert alkalmassá tesz a szolgálatra, az nem elsősorban a teljesítmény vagy a képesség, hanem a jellem. Bárki taníthatja a Bibliát, de csak a hiteles ember tud úgy élni, hogy az esendőségével együtt is példamutató legyen. Kiemelt jelentőségű a másokhoz való viszonyulás, a közösségen belüli kommunikáció, a gyülekezeti élet szervezése és a bibliai üzenet továbbadása. Ennek Isten által adott alapja, kiindulópontja a saját lelkünk, a személyes hitünk, a lelki érettségünk, vagyis az előrehaladásunk a lelki növekedés útján. Minél többet megismerek Istenből hit által, annál mélyebben tudom továbbadni az evangéliumot. A teológiai képzés során a hitben való előrehaladás kulcsfontosságú, ezért a tárgybeli tudásátadás mellett erre is figyelmet fordítunk.

A lelkészképzés alappillérei a teológiai tanulmányok és a posztgraduális képzés. Milyen irányelvet fogadott el fejlesztésükkel kapcsolatban a Zsinat?

Elsősorban a gyakorlatorientáltságra, az interdiszciplináris szemléletre, valamint a leendő szolgálói közösség formálásának elsődlegességére tette a hangsúlyt. A fejlesztést a Coetus Theologorum, a Kárpát-medencei teológiai tanárok közösségének munkacsoportja vállalta. 2023 júliusában az illyefalvi ülést ez a képzőhelyek képviselőiből alkotott tizenöt-húsz fős munkacsoport készítette elő. Fél éven át havonta üléseztünk, körvonalaztuk az alapokat, az irányt és a kereteket. A legutóbbi megbeszélésen már a felvételi kérdésével, az alkalmassági vizsgával foglalkoztunk.

A lelki nevelésről tervezünk műhelykonferenciát jövő februárban, ahol a teológiák spirituálisai, kollégiumi lelkészek találkozhatnak, hogy a hatékonyabb működésről tárgyaljunk, mert közben változik a világ, a társadalom, az újabb generációk már más várakozásokkal érkeznek a felvételire. A közös munka további hozadéka, hogy a teológiai tanárok szakmai közössége is épül. A posztgraduális képzésekre egyre nagyobb igény fogalmazódik meg, e téren is lépnünk kell.

Harmadik szakaszként említette a kísérést. Mit foglal magában ez a periódus?

A testi és lelki „karbantartást” egyaránt. Itt már olyan Istentől elhívott személyekről van szó, akik megszerezték a tudást, letették a lelkészképesítő vizsgát, és az egyházi vezetők, a teológiai tanárok kimondták, hogy alkalmasak a pályára: megkapták a felhatalmazást, azaz felszenteltek. Miután beálltak a szolgálatba, következik az a több évtizednyi időszak, amelyet a frontvonalon töltenek. A karbantartás része az egészségügyi szűrés, a lelkigondozói, illetve a saját hitélettel összefüggő, spirituális kísérés, a szakmai mentorálás és a tapasztalatátadás. Mivel az egyház nem akarja, hogy a lelkészei egyedül vívják meg a lelki harcaikat, ezért erre speciális csapat szükséges. Bárkinek az életében adódhatnak olyan helyzetek, amikor a pszichés terhek összenyomják. A Miszsziói Szolgálat koordinációjával, és Mucsi Zsófia, valamint Járay Márton lelkészek vezetésével országos felmérés vizsgálta a lelkipásztorok lelki egészségét. A magas részvételi kedv és az őszinteség bizonyítja a bizalmat és a szükséghelyzetet.

A válaszok megmutatták, melyek azok a pontok, ahol erősítést kell nyújtanunk. Ilyenek a családi élet és a szolgálat öszszeegyeztetésének nehézségei, a szellemi leterheltség, a magány, a túlterhelő adminisztráció és a visszajelzés hiánya. Külön kiemelném a lelkészcsaládok jelentőségét. A gyülekezeti tagokhoz hasonlóan ők is megtapasztalják az élet valamennyi nyűgét, örömét és bánatát, kihívását, ezért jobban és könnyebben meg tudják érteni a hozzájuk fordulókat. A lelkész példává válhat a maga esendőségével és megküzdésének eszközeivel együtt. A lelkészutánpótlással kapcsolatban a lelkészek gyerekeire is gondolnunk kell. Vajon a következő nemzedék követi-e a szülei példáját az egyházi szolgálat valamely pontján? A lelkészekre bízatott az evangélium hirdetésének kincse. Csak úgy tudják hosszú távon megmutatni, mit jelent hívő emberként élni, ha maguk is rendben vannak. Ebben szeretnénk segíteni.

A lelkészek általában túlterheltek, előfordul, hogy a gyülekezet támaszt irreális elvárásokat velük szemben, vagy önmaguk teszik ugyanezt…

A lelkészek egy része soha nem veszi ki a szabadságát. Ők azok, akiknek napjai azzal telnek, hogy tanácskoznak, gyülekezeti termet rendeznek be, e-mailekre válaszolnak, stratégiai tervezési megbeszéléseken vesznek részt, prédikációra készülnek, aktuális eseményekről és kultúráról olvasnak, hangosítást javítanak, betegeket látogatnak, új ifjúsági lelkészt keresnek... és ez csak a hétfői lista. Sokan maguk, egy személyben végzik a gyülekezeti élet szervezését, vezetését, adminisztrációját.

A pihenés elhanyagolásának hosszú távon súlyos következményei lesznek. Lelki, mentális töltődés nélkül hamarabb kimerülünk, illetve jobban ki vagyunk téve a traumák pusztító hatásának. A segítségre olyanokat érdemes felkérni, akik tudják, hogyan lehet továbblépni, hiszen ez a szakterületük. Erre vállalkozik a Magyarországi Református Egyház Gyökössy Endre Intézete, amely 2023. július 1-jén alakult meg. Több évre lesz szükség, hogy fokozatosan ki tudják építeni teljes körűen az elsősorban lelkipásztoroknak szóló, szakmailag megalapozott tevékenységüket, együttműködve a hasonló, már meglévő intézményekkel, kezdeményezésekkel.

Az intézet a pszichés és spirituális jóllétet szolgálva, az öngondoskodás, a segítségkérés és az együttműködés kultúráját szeretné megerősíteni az egyházban szolgálók körében. Egyének, csoportok, illetve párok és családok számára ajánlanak lelki- és hivatásgondozást, pár- és családterápiát, továbbá az istenkapcsolat mélyítését segítő lelki kísérést.