Jellegzetes református faluban, Csonkapapiban nőtt fel. Mikor döntött a lelkészi pálya mellett?

A lelkészi hivatás elsősorban elhívással jár, ha ez nincs meg, akkor a lelkész munkája erőltetett lesz, nem tudja őszintén, teljes szívből végezni. A lelkipásztorom, Szeghljánik Péter biztatására választottam továbbtanulás céljából anno a Nagyberegi Református Líceumot. Bár a családom korábban is megélte az istenhitet, édesapám presbiter is, a líceumban kerültem igazán közel Istenhez, jobban megismertem a Szentírást és megtértem: Isten arra indított engem a 100. zsoltár 2. versével, hogy lelkipásztorként gyülekezetben szolgáljak: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!”

Alig egy éve lett diákból lelkipásztor. Az egyedüli teológus, aki magyarországi tanulmányai végén visszatért Kárpátaljára, vállalva a háború okozta megpróbáltatásokat. Jelenleg ön a legfiatalabb kárpátaljai lelkész. Miként foglalná össze az elmúlt egy évét?

Tavaly november elsején álltam szolgálatba, azóta sokat formálódtam a hivatásomnak is köszönhetően. Lettek például egyértelmű válaszaim arra, miért jöttem haza ebben a háborús helyzetben, amikor a férfiak menekültek Kárpátaljáról a katonai szolgálat elől. Olyan indíttatásom volt az Istentől, amelyről nem lehet lemondani.

Én is megpróbáltam kikerülni, de Isten munkálkodott, és erőt adott, hogy ne a médiából érkező szörnyűségekre figyeljek, ne a légiriadókat halljam meg, amelyek kizökkentik a kárpátaljaiakat; Isten arra hívott el engem, hogy az ő Igéjének a hirdetésével, bizonyságtevéssel segítsek a híveknek átvészelni ezt a nehéz időszakot, hiszen ő nem hagyott el bennünket.

Kortársai tartanak a folyamatosan besorozásoktól, több fiatal katonát temettek el az elmúlt évben.

Csapon a református gyülekezetünk hétszáz tagú, de élnek itt görög- és római katolikusok, pravoszláv felekezetűek is. Utóbbiaknál volt már katonatemetés. Nekünk is vannak olyan gyülekezeti tagjaink, akik katonaként szolgálnak, de hála az Úrnak, tudomásom szerint magyar testvérünket még nem kellett temetnünk. A háború hatása ugyanakkor meglátszik a gyülekezetekben: kevesebben lettünk, de látni kell azokat is, akik maradtak. Fontos, hogy ne csak a veszteségeinket nézzük, vegyük észre azt is, mi mindenünk van. Járjunk nyitott szemmel, az Úrnak biztosan terve van még Kárpátaljával! Ha csak két emberért, csak egy testvérünkért kell felmenni a szószékre Igét hirdetni, akkor is meg kell tenni, mert minden egyes lélek számít. Jézus is azt mondja, hogy elmegy azért az egy eltévedt juhért is.

Csap határ menti település, sokan mozognak naponta Magyarországra, de visszafelé is, és érkeznek a menekültek a háborús övezetből. A gyülekezethez csatlakoztak menedékkérő ukránok?

Még nem, viszont Kárpátalján most sok településen van missziós lehetőség, különösen azokban a városokban, ahol eddig is többségben voltak az ukrán anyanyelvűek, mint például Csapon, Minajban, Ungváron vagy Munkácson. Úgy látom, elérkezett az ideje, hogy ezen a területen is egyre jobban gyakoroljuk ezt a szolgálatot. Sokan költöztek a mi kisvárosunkba, még Donyeck megyéből is, ők menekültszállókon laknak. Gyülekezetünk tagjai már szolgáltak közöttük. Csapon beindult a szeretetkonyhánk, s több alkalommal vittünk a menekülteknek meleg ételt, tartósélelmiszer-csomagokat.

Szolgálatában segíti önt a felesége, aki hitoktatóként dolgozik.

Ő Sárospatakon végezte el a katekéta szakot. A gyülekezetünkben a gyerekek körében szolgált: a hittanórát, az ünnepi felkészülést vitte. Isten kegyelméből október 29-én megszületett a kisfiunk, Péter, így most elsősorban anya. Idéntől már én vagyok a hitoktató, ide, a gyülekezeti termünkbe jönnek át az iskolából a gyerekek, az első osztálytól a kilencedikig.

A lelkészi és a missziós szolgálat mellett jut idő önmagára is?

Mostanában sokan viccesen kérdezik tőlem, mikor szoktam aludni. Mindig azt mondom, amikor csak lehet. Egyébként egy kisgyermek mellett minden óra feltöltődés, de kikapcsolódás számomra a horgászás is. Korábban a feleségemmel sokat jártunk túrázni a Kárpátokba, gombászni az erdőbe. A családdal töltött idő igazi minőségi alkalom, szívesen megyünk a szülőfalumba, Csonkapapiba és a feleségem családjához, Gútra is.