Mi indította el az élő Ige évének ötletét?

A gondolat már 2023 nyarán megfogalmazódott Sárospatakon, a Magyarországi Református Egyház Elnökségi Tanácsának ülésén, sőt a döntés is megszületett az előkészítő munka elindításáról. Egyházon belül és kívül mindannyian tapasztaljuk, hogy korunkban lelki vezetésre, útmutatásra éheznek az emberek, és a legképtelenebb helyeken próbálnak, szinte pótcselekvésként, megoldást keresni. Most páratlan lehetőséget kaptunk Istentől: szétesett, polarizálódott világunkban a Magyarországi Református Egyház megragadható, valóságos és építő üzenetet közvetíthet, amelynek újjáteremtő ereje lehet egyéni és közösségi szinten egyaránt. Meggyőződésem, hogy vegetáló társadalmunk gyógyítására nincs más vagy jobb eszköz, mint Krisztus evangéliuma.

Az Isten Igéje nem elméleti igazság. Bennünk és közöttünk működésbe tudja hozni a megrekedt és elakadt életeket. Az élő Ige kifejezés abból a személyes és közösségi megtapasztalásból származik, hogy az Isten Igéje megújít és dinamizál De mi, vagy inkább ki az Ige? A legkifejezőbben János evangéliumának legelején olvashatunk róla: „Az Ige testté lett.” Az apostol a testet öltött Istenről beszél. Isten cselekvő valósága elképesztő csodát tett. Úgy akart jelen lenni a világban, hogy az ember képes legyen a lelki-szellemi dolgokról tapasztalatokat szerezni, korlátozott befogadási képességei ellenére. Tehát a közöttünk élő Isten, Jézus Krisztus az Ige. Földi létén túlmutatva személye a kapcsolat az ember számára Istennel, aki megelevenít. A kijelentés, amelyet tőle és rajta keresztül kapunk, megváltást hoz a halálba hajló, a nélküle kárhozatba futó embervilágba. Az élő Ige továbbsugározza az életet.

Ez a továbbsugárzás feltételezi, hogy az élő Ige nem áll meg az egyház határainál.

Nem csak az egyház belső dinamizálásában vagy ébresztgetésében gondolkozunk. Komolyan vesszük a Máté evangéliumának huszonnyolcadik fejezetében olvasható jézusi miszsziói parancsot: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” Elmenni, kilépni, odalépni másokhoz. Megtalálni az Istent kereső mai ember és az Isten üzenetét hirdető egyház közötti hidakat. Három célt fogalmaztunk meg az élő Ige éve kapcsán: látsszon, segítsen, mozgasson. A célok mindegyike abból a dinamikából táplálkozik, amelyet a tematikus év címe is kifejez. Az élő Ige vitalitást hordoz. Ebből fakadóan mindhárom fogalom – látsszon, segítsen, mozgasson – arra utal, hogy az egyház merjen kilépni a falakon kívülre azokból a komfortzónákból, amelyek sokszor csak megszokottságuk miatt tűnnek otthonosnak, de a kor sokszor meghaladta már ezeket. Nem modernkedésre gondolok.

Az Isten Igéje akkor tud dinamizálni, ha közérthetően, életszerűen szólítja meg a mai kor emberét. Ennek az egyházon belül is meg kell találni a csatornáit. Hiszem, hogy az Isten a mai magyar társadalommal, velünk, kezdeni akar valamit. Nem mondott le rólunk. Nem utóvédharcot folytatunk, a keresztyénség nem defenzív záró időszakban van, hanem élő, érthető üzenetet akar átadni a mai kor emberének is. Képes elvezetni addig a felismerésig, hogy mindez rólam szól, hozzám szól, és velem, az én életemmel akar újat kezdeni, méghozzá úgy, hogy egyúttal összekapcsol másokkal is, azaz közösséget, közösségeket teremt.

Mindez együtt milyen hatást gyakorol majd az egyházra és a kívülállókra?

Az egyházon belül az élő Ige évének a gyülekezetek és az egész egyház ébresztése, élővé tétele a célja, az ebben való megerősítés és folyamatos megújítás. Tehát a gyülekezeteken, vagyis az egyház vérkeringését adó közösségeken keresztül szeretnénk hatni. Olyan folyamatokat elindítani, amelyek az élet továbbadásában tesznek cselekvőképessé. Nem tűzijáték hatású, sehonnan sem táplálkozó, sehova nem vezető, egyszeri alkalmakat tervezünk. Isten közösségre és kapcsolatra teremtett minket. Tartozni akarunk valahová, és megtapasztalni az „otthon vagyok” érzését. Vonzó, befogadó, otthonná váló közösségek ott vannak, ahol Isten teremtő ereje működik. Nem új programokat szervezünk, hanem az amúgy is létezőket akarjuk megtölteni tartalommal. Öngól lenne újabb programokkal telezsúfolni az amúgy is számtalan elfoglaltsággal küzdő mai ember naptárát. A tervünk az, hogy az élő Ige éve nyomán a helyi gyülekezet témáink, tartalmaink integrálásával épülhessen – mind lélekben, mind cselekvő valóságában.

A társadalomban pedig keressük azokat a kapcsolópontokat, ahol a körülöttünk élő, nem egyházias, de a spiritualitásra nyitott embereket – azt, hogy ilyenek vannak, a népszámlálás is mutatja – bekapcsolhatjuk az egyház vérkeringésébe. A kultúra, a tudomány, a művészet hídemberei összekötő elemként jelenhetnek majd meg. Olyanokra gondolok, akik értékhordozók, értékközvetítők és nyitottak a keresztyénség irányába. Bevonzhatjuk őket, dialógust kezdhetünk velük, ha a szakterületükről, a művészetükről kezdünk beszélgetni. Így építhetjük azt a hidat, amely össze tudja kötni az elvilágiasodott embereket az élő Ige üzenetével. Érdekesség, hogy ez a híd fogalom már Sárospatakon, azon a bizonyos elnökségi tanácsi ülésen is elhangzott a tematikus év fontos elemeként. Mindez nyitottságot, nyitást igényel mindkét fél részéről.