Hogyan találkozott először Isten megszólító szavával?

Keresztyén családban nőttem fel, jó és követendő példát láttam otthon. Korán megtalált az Isten üzenete. Hétéves koromban egy misszionárius jött a gyülekezetünkbe, az megkapó és maradandó élmény volt. Elhatároztam, hogy én is misszionárius leszek. Bár ez a szándék az évek során változott, az érzés mégis mindig elkísért, hogy ez az én utam.

Amikor a teológiára felvételizett, édesapja, Pap Géza az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke volt. Ez milyen hatást gyakorolt a döntésre és a teológiai évekre?

A vallásos családi háttérnek köszönhetően belenevelkedtem a keresztyénségbe. Döntésemben mindenképpen közrejátszott, hogy édesapám is lelkipásztorként szolgált, de a négy testvérem közül kizárólag én követtem az ő hivatását.

Egyenes út vezetett a teológiára, bár eleinte nehézségekbe ütköztem. Komoly küzdelem volt elérni, hogy az emberek különválaszszanak engem édesapám személyétől. Meg kellett harcolnom, hogy önmagam lehessek.

A magyarvalkói gyülekezet lélekszáma nem sokkal több kétszázötven főnél. Milyen nehézségekkel jár a szolgálat az ilyen kis gyülekezetekben?

Ehhez hasonló kis közösségekben nehéz szolgálattevőket találni, így a legnagyobb nehézséget a munkatárshiány jelenti. Örömmel dolgozom a saját csendességemben, nem esik nehezemre az egyéni feladatok elvégzése, viszont tudok és szeretek csoportban, közösen munkálkodni is. A szolgálatok terén, ahol néhány segítő kézre vagy szájra van szükség, akadályokba ütközöm. Mindenhol van néhány segítő ember, de a munkatársképzés hosszú folyamat. Talán majd csak az utódom látja meg, ahogy a plántálás munkája beérik.

Milyen küldetést lát az ifjúsági munkában? Miért a fiatalok?

A Kalotaszegi Református Egyházmegyében én vállaltam, hogy ifjúsági előadóként koordinálom a fiatalok közötti szolgálatot. Erőt adó szerep ez, hiszen segít nem elveszíteni a lelkesedésemet. A fiatalok megérzik, ha rutinból vagy kötelességből foglalkoznak velük. Az ifjúsági munka a kitartásom megőrzésére is hatással van, hiszen ez a korosztály négyévenként cserélődik. Amint az elvetett igemagvak gyümölcsöt teremnének bennük, kikerülnek a látószögünkből, és újra kell kezdeni a következő csapattal. Mégis hiszem, hogy a magvetésünk nem hiábavaló, és fiataljaink csatlakozni tudnak egyetemi gyülekezetekhez vagy a saját anyagyülekezetükhöz. Istennek hála, ebben a munkában a kollégák segítségére erőteljesen számíthatok, ez igazi csapatmunka.

Hogyan lehet megszólítani a fiatalokat?

Számukra a közösség a legnagyobb hívóerő. Szeretnek együtt lenni, érzékelik, hogy jó találkozni. A fiatalok kapcsán az a nagy áldás, hogy ők egymást hívják az ilyen alkalmakra. A gyülekezetekben tapasztalható munkatárshiány nem érvényes a fiatal generációra. Lehet rájuk számítani az alkalom hirdetésében, szervezésében, levezénylésében. Negyedévente szervezünk ifjúsági csendesnapokat, ahová a környék gyülekezeteinek fiataljait várjuk. A legutóbbi ilyen alkalomra százhúsz résztvevő jött el. Nekik a felnőttekhez hasonlóan vannak lelki igényeik, szeretnének valakivel beszélni örömeikről, gondjaikról, félelmeikről. Ezeket nem szabad csak úgy félvállról venni.

Gyülekezeti és ifjúsági lelkészként is helytáll a hétköznapokban, van-e ideje kikapcsolódásra?

Egyre nehezebbnek érzem ezt, de közben egyre fontosabbnak is. Önmagamra is időt kell szakítanom, mert a minőségi pihenés segít feltöltekezni és erőt meríteni. A legjobban a természetben találom ezt meg, szeretek sétálni, közben keresni, látni, megérteni. Ugyanezt érzem egy könyv társaságában. Természetesen a lelkészi munkával járó váratlan események olykor felülírják ezeket, de tudatosan igyekszem a hét során legalább egyszer néhány órára elvonulni és elcsendesedni.