Kerek egy éve zajlik szomszédunkban a kiteljesedett orosz–ukrán háború. A fekete jubileum alkalmából Zila Jánosnak, az Alapjogokért Központ református hátterű elemzőjének először azt vetettük fel: mintha mindössze két – átjárhatatlan – magyarázata, megítélése volna ennek a háborúnak. Abban talán még van egyetértés, hogy Ukrajna a megtámadott fél, de innentől már minden különbözik. Még a béke víziója is mindkét oldalról a másik fél teljes legyőzéséhez kapcsolódik.

TÁRGYALNI, TÁVLATOS BÉKÉRE TÖREKEDNI

Zila János előrebocsátotta, senki nem tagadhatja, hogy Oroszország agresszor, megsértette a nemzetközi jogi és az alapvető emberiességi normákat. Az ukrán polgári lakosság vérzik, szenved, családok százezrei szakadtak szét, menekültek el, felbecsülhetetlen számú katona élete semmisült meg mindkét hadseregben. Arról nem is beszélve, hogy az első háborús évet még hasonló esztendők követhetik, nem zárható ki az eszkaláció esélye sem.

– Nem csak elvek és jogszabályok szólnak amellett, hogy agresszióként fogjuk fel, ami történik, és ebből következően belássuk, hogy igazi békére van szükség – fűzte tovább gondolatait az elemző. – Ez Európa és Magyarország elemi érdeke is.

No de milyen békéről legyen szó? Azonosulni kell-e azzal a tengerentúli felfogással, hogy Oroszország teljes meggyengítése a cél, netán az oroszpárti békenézetre van szükség, miszerint Oroszország vihesse szabadon Ukrajnából, amit csak akar?

– Nem nekünk kell meghatároznunk a béke tartalmát – tisztázta Zila János. – Az sem megoldás, hogy fegyvert, pénzt öntünk a frontokra a végtelenségig, győzelemre segíteni az egyik felet. Mindenekelőtt fegyverszünetre kell törekedni, és tárgyalni a hosszú távú békét megalapozó kétoldalú feltételekről.

Az Alapjogokért Központ elemzője felidézte, hogy a 2014–15-ös kelet-ukrajnai konfliktus idején még vitán felül állt, hogy tárgyalni kell az európai vezetőknek a konfliktus megoldásáról. Merkel akkori német kancellár és Hollande korabeli francia elnök találkozott is az orosz és az ukrán kollégákkal, lehetővé téve a tartós fegyverszünetet. Akkor, ennek révén is, sikerült elkerülni az eszkalációt.

– Ma azonban nemcsak tárgyalás, hanem még erre való törekvés sincs! – mutatott rá Zila János. Kérdésünkre, mi változhatott, hogy nincs tárgyalási szándék a nyugat-európai hatalmak, illetve az Európai Unió vezetésében, először is felvázolta, hogy a világrend eleve átalakulóban van, a ’80-as évek végére kialakult egypólusú szisztéma mostanra felbomlott. A hidegháborús évtizedekhez hasonlóan ismét blokkosodik a nemzetközi tér. Az Egyesült Államok, vagyis a lehanyatlott unipoláris világrend főszereplője szembetalálta magát például a megerősödött Kínával, a katonailag ismét meghatározóvá vált Oroszországgal.