Szülei, Püski Lajos és Püskiné Szécsi Judit megbecsült lelkészek a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközségben. Egyértelmű volt, hogy viszi tovább a családi hagyományt?

A gimnáziumi érettségi után geográfus szakon tanultam, bár nagyon szeretem a földrajzot, nem szereztem diplomát, nem éreztem az enyémnek azt az utat. Ezután több helyen is dolgoztam.

Egy kortárs galériából indultam Sárospatakra, itt próbáltam ki, hogy milyen is az élet a teológián, majd két szemeszter után, huszonhat éves koromban iratkoztam be a debreceni egyetemre.

Négy testvére közül ketten szintén lelkészek. Menynyire határozza meg ez a családi eseményeket?

Öten viselünk palástot a családban, így a családi összejöveteleken gyakran előkerülnek egyházi témák, amelyekre közösen keressük a megoldásokat. Egy kiemelt alkalom van az évben, amikor együtt imádkozik a család, szentestén, amikor minden úgy történik, ahogy a gyermekkorunkban volt, igaz, ma már több mint húszan vagyunk az evangélium körül.

A debreceni Immánuel Otthon intézményi lelkésze, egyben hitoktató. Tudatos volt az iskolaválasztása?

Hat éven keresztül vezettem egyházközségünk könyvesbolt-kávézóját, a Karaktert, onnan a gyülekezet elnökségének kérésére mentem az Immánuel Otthonba. A második tanévemet töltöm fogyatékkal élő gyermekek és fiatalok körében. Mindenkinek kívánom, hogy olyan örömmel fogadják minden reggel, mint bennünket az Immánuel Otthonban! Egészen más lenne a világ, ha olyan őszinteséggel és szeretettel viszonyulnának egymáshoz az emberek, mint ahogy itt a fiatalok. Az intézményben Kristófné Máthé Ildikó van a segítségemre, ő évtizedek óta itt szolgál, és nem mellesleg nekem is hitoktatóm volt az általános iskolában.

A Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközségben ifjúsági lelkészként is szolgál. Sokan panaszkodnak, hogy nehéz ma bevinni a fiatalokat a templomba. Ön mit tapasztal?

Véleményem szerint két dolog határozza meg a fiatalok közti szolgálat eredményét: a hitelesség és az odaszánt idő. Rengeteget imádkozunk értük és velük. Nem színészek vagyunk, hanem olyan felnőttek, akik nem felejtették még el a fiatalságukat. Minden pénteken együtt van a csapat, késő estig. A nyári táborok és a már hagyománynak tekinthető őszi kirándulás is segíti őket abban, hogy megerősödjenek a közösségben és az Istennel való kapcsolatukban. Minden lelkipásztor számára Istentől kapott ajándék, hogy az alkalmak során tanúja lehet életek megváltozásának, legyen szó fogyatékkal élő fiatalról, ifisről vagy éppen felnőttről. Kiváltságos helyzetem van, hiszen két lelkésztársam, Szász Anna Boglárka és Dancsó Zoltán is segíti az ifjúsági munkát, a feleségem szintén támogat ebben a szolgálatban.

Egy éve a Loki és a Fradi egyik öszszecsapásán az öné volt a kezdőrúgás. Azt is olvastam, hogy iskoláskorában az atlétika és a biciklizés segítette az energiák levezetésében, a mindennapokban kerékpárral közlekedik. Ez is egyfajta példamutatás?

Tizennégy éves koromig atletizáltam és fociztam, de egy súlyos lábtörés miatt abbahagytam. Húszas éveim közepén jöttem rá, hogy mennyire jó kikapcsolódás hosszabb távokat biciklizni. Nyolcadik évemet töltöm a Nagytemplomnál, mostanában már ritkán jut erre időm, ugyanakkor a városban sokat ülök kerékpáron még most is. A másik mozgás a túrázás, amely általános iskola óta kíséri az életem. Ennek tavaly őszszel egy komolyabb szintjére léphettem, több mint száz férfitársammal három napig meneteltünk a szervezők által kijelölt úton, különböző feladatokkal, mindenféle felszereléssel a hátunkon. Ez a néhány erdélyi nap annyira magával ragadott, hogy idén tavasszal újra elindulok. Szívből ajánlom, XCC néven megtalálják az interneten, ez erős kitartást igénylő próbatétel férfiaknak. Kaland a vadonban, amely egyaránt próbára teszi a testet, a lelket és az elmét.