Mi adta a konferencia apropóját?

Rixer Ádám, a Károli Gáspár Református Eegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Közigazgatási Jogi Tanszékének vezetője megkereste az egyetem bölcsészkarán (BTK) működő Romológiai Kutatőműhelyt – amelynek én is tagja vagyok – egy karokon átívelő projekt kapcsán. A kutatás A cigányság helyzete Magyarországon 50 év múlva címet viseli, és a Lőrincz Lajos Közjogi Kutatóműhelyben valósul meg.

Miben áll egy ilyen interdiszciplináris konferencia jelentősége?

A legtöbben a jogi területről érkeztek és adtak elő, rajtuk kívül több társadalomtudós – történészek, szociológusok, kulturális antropológusok, nyelvészek – mutathatta be vonatkozó kutatási területét. Én voltam az egyedüli teológus, de olyan szakemberek is előadtak a konferencián, akik a cigányság ügyével foglalkoznak az egyházon belül, vagy a közösségi médiát használják a roma identitás erősítésére.

Jó volt megtapasztalni, hogy bár a különböző tudományterületről érkezettek eltérő nyelvezetet használnak, mégis ugyanazokról a kihívásokról, adott esetben problémákról beszélünk, illetve mennyire elhivatottak a közös gondolkodásba bevont szakemberek. A legfontosabbnak mégis azt tartom, hogy a tudományok nem akarnak az érintettek bevonása nélkül beszélni a cigányságról.

Miről szólt az ön előadása?

Hogy a perifériáról induló misszió hogyan kapcsolódik a témához, illetve a cigánymisszió valóságához. Hiszem, hogy ez nemcsak elmélet, hanem valóság is: a lényege, hogy a misszió alanyaiként is, nem kizárólag tárgyaiként tekintünk a cigányságra. Azaz a periférián élők emlékeztető jelként állnak az egyház előtt. A megújítás alatt álló református cigánymissziós stratégia is nagyban támaszkodik erre az alapelvre: a cél, hogy az egyház – és itt református közösségünk mellett ugyanúgy gondolok Krisztus testére – egyre inkább megerősödjön missziói tudatában, feladatában. A cigánymisszió a maga specifikus voltának tudomásulvételével része az egyház missziójának, tehát annak alapvető és elválaszthatatlan része.

Mit profitálhat a református egyház cigányok közötti szolgálata a tudományok és szakterületek együttműködéséből?

Meglehetősen sokat, ugyanis nem légüres térben mozgunk. A KRE BTK Romológia Kutatóműhelyében sem az asztalfióknak dolgozunk, hanem az egyház és társadalom számára próbálunk kapaszkodókat nyújtani. Olyan elméleti alapokat, amelyek segíthetik a misszió gyakorlati megvalósulását. Közérthető nyelven, mégis tudományos alapossággal kell dolgoznunk, hogy a missziót végzők lássák: – Pál apostolt idézve – nem úgy öklözünk, mint aki a levegőbe vág.

Milyen további együttműködés várható a meghívott előadók és műhelyek között?

A kutatás keretében segédanyagok, tanulmányok készülnek, további konferenciákat szeretnénk szervezni, illetve mindezekkel az oktatást is segíteni szeretnénk természetesen. Fontosnak tartom, hogy a téma kartól függetlenül prioritás legyen, mert olyan komoly szellemi tőke összpontosul az egyetem falai között, amely segíteni tudja ezt az ügyet. Az egyes tudományterületeken dolgozó szakemberek – ahogyan azt a konferencián láthattuk – szívvel-lélekkel végzik munkájukat, és ebben hatalmas lehetőség rejlik.