Bátky Miklós 1943-ban született a fővárosban. 1966 elején jelentkezett pályamódosítóként – Isten egyértelmű kijelentésének engedelmeskedve – a Budapesti Református Teológiai Akadémiára. Ott kapta meg 1971-ben a lelkészi oklevelét. Hivatalosan 1977-ben szentelték lelkésszé Balatonfüreden.

Megválasztott lelkészként szolgált Tápszentmiklóson és Győrben, majd 1984-től nyugdíjba vonulásáig Rédén. 1990 őszén a Tatai Egyházmegye esperesévé választotta, ezt a szolgálatot két cikluson át végezte. Volt egyházmegyei és egyházkerületi diakóniai előadó, számvizsgáló, egyházmegyei tanácsbíró, egyházkerületi társadalmi missziói előadó, zsinati bíró. Részt vett a Magyar Reformátusok Világszövetsége és a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának munkájában, szolgált a Református Iszákosmentő Misszióban.

Szervezte és vezette a Tatai Református Egyházmegye balatonfüredi hitmélyítő konferenciáit és a kerületi nyugdíjas lelkészek és lelkészözvegyek konferenciáját. Nyugdíjasként is vallotta: „Ahová hívnak (vagy küldenek), megyek helyettesíteni, evangelizálni, szükség esetén »a békéltetés szolgálatát« végezni.” Réde képviselő-testülete 2007-ben a település díszpolgára címmel, a Dunántúli Református Egyházkerület 2009-ben Pro Pannonia Reformata díjjal ismerte el szolgálatait.

A nyugalmazott esperes-lelkipásztor december 26-án, életének 81. évében hunyt el. A búcsúztató-hálaadó istentiszteleten az emlékező gyülekezetet Makra Zsolt rédei lelkipásztor köszöntötte.

Steinbach József dunántúli püspök hirdette Isten vigasztaló evangéliumát a római levél alapján: „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” Az Igére mutatva elmondta: Krisztus a nem önmagának élő-haló szeretethatalommal szólt, cselekedett és halt meg a kereszten.

Jézus Krisztus a mi egyetlen vigasztalásunk, szabadítónk bűnből, betegségből, halálból, a gonosz hatalmából. – Bátky Miklós szolgatársunk, testvérünk az Úrban, az Úrnak élt, és az Úrban halt meg. Dicsőség ezért az Istennek! – mondta a püspök. Elhangzott: Bátky Miklós olyan lelkipásztori generáció tagja volt, amely életelemeként tekintett a szolgálatra.

A legnehezebb időkben sem adták fel, soha nem fáradtak bele, nem csüggedtek, nem panaszkodtak, pedig rengeteg problémát hordoztak. A püspök kiemelte, esperes úr életéért hálát adva meg kell köszönni Istennek a szolgálatban is mindig hűséges családját, mindenekelőtt feleségét, Szabó Anna Erzsébetet, ötvennégy évig tartó házasságukat, hat gyermeküket, akik közül ketten lelkipásztorok lettek, valamint több mint húsz unokájukat. Az istentiszteleten Bátky Miklós esperes-lelkipásztor életét Máté László egyházkerületi lelkészi főjegyző foglalta össze, majd a gyászoló sokaság átvonult a rédei református temetőbe. A feltámadás igéit Gerecsei Zsolt, a Tatai Református Egyházmegye esperese hirdette.