„Teher alatt nő a pálma” – mondták a régiek. Emberlétünk alfája és ómegája a kereszt-, illetve teherhordozás, testi-lelki értelemben egyaránt. „Mert mindenki a maga terhét hordozza” – írja Pál apostol a galatáknak. Előtte azonban ez áll a levélben: „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét!” Tehát mindenki hordoz terheket, és nemcsak a magáét, de másokét is.

Az új esztendőben sem lesz ez másként. Vannak, akik még a magukét sem akarják, tudják hordozni, nemhogy a másokét, de vannak, akik mások terhét is a vállukra veszik. Sokan félnek mások terhét is magukra venni, mondván, elég a maguké is, így előbb-utóbb magukra maradnak. „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat” – írta József Attila. A cirénei Simon a közös kereszthordozás jelképe lett, mivel a római katonák arra kényszerítették, hogy a vállára vegye és vigye Krisztus keresztjét.

A közösen cipelt kereszt, egymás terhének hordozása könnyebbé teszi az olykor elviselhetetlenül nehéz létet. „Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal” – biztat Pál apostol az igazi együttérzés gyakorlására.